Lits Gyula.
Lits Gyula.
Az új főispán május 2-án foglalta el főispáni székét. Lits Gyula 1846. szeptember 10-én Simongáton, Somogy vármegyében született. Tanulmányainak befejeztével 1868-ban Fejér vármegye aljegyzője lett, honnan 1870-ben a kir. itélőtáblához fogalmazóvá nevezték ki. Ugyanebben az évben ügyvédi oklevelet nyert 409s szabadságolt állományú honvédhuszár-hadnagy lett. 1875-ben főhadnagygyá nevezték ki, mely rangjáról 1881-ben párbajban kapott sebe következtében lemondott. Ugyanebben az évben (1875.) Fejér vármegye vaáli járásának főszolgabírájává választatott, 1881-ben pedig a vaáli kerület országgyülési képviselője lett, mely kerületet öt ízben képviselte. 1892-ben megválasztották a képviselőház jegyzőjévé. Képviselősége alatt mint Fejér vármegye bizottsági és közigazgatási bizottsági tagja, tizennyolcz éven át élénk részt vett a vármegyei életben, az 1896. évi hódoló felvonulás alkalmával ő vezette a festőien szép fejérvármegyei bandériumot. A képviselőházban, hol főleg katonai és közigazgatási kérdésekben szólalt fel, rövid, de velős beszédeivel magára vonta a közfigyelmet. Mint úrlovas sokat tett a lótenyésztés és a lovas sport meghonosítása érdekében, de e mellett kitűnő gazda hírében áll, százhalombattai birtokán híres tehenészetet tart fenn s a szőlőmívelés és a gyümölcstermelés terén is kiváló eredményt ért el. E mellett a tollat is jelesül kezeli. Már a hatvanas, hetvenes években számos czikket írt a »Vadász- és Versenylap«-ba, az utóbbi időben a »Magyarország«-ba és a »Budapesti Hirlap«-ba tárczákat. Lits Gyula főispáni működésének eredményei még nem állapíthatók meg s teljesen el sem birálhatók, hiszen azok a legközelebbi máltban s a jelenben folytak s folynak le, tény azonban, hogy főispáni székének elfoglalása óta, a fennálló nehéz viszonyok között is helyreállította a vármegye belső békéjét s a nemzeti küzdelem napjaiban tanúsított magatartásával kivívta a vármegye osztatlan elismerését.
