Őskor.
Őskor.
Letünt évezredek emlékeit, megkövült növényeket, a csigák, halak, óriási kérődzők maradványait kellene felkutatnunk és a föld mélyébe leszállanunk, ha csak megközelítő képét akarnók adni a mai Hont vármegye történelemelőtti korszakának. A harmadik korban, melynek éghajlata a mainál jóval melegebb lehetett, midőn a föld legmagasabb hegységei, közöttük a Kárpátok is a tenger vizéből kiemelkedtek – miként ezt a leletek tanúsítják – az óriási kérődzők egész nyájai legelésztek a Cserhát völgyeiben. A harmadkort követő negyedkorban megjelenő ősember már a mai Hont vármegye területén is otthonra találhatott, mert talaja oly szilárd volt, hogy azt czéljaira felhasználhatta. A néphit a drégelyi várhegy közelében az ú. n. »óriás padon« egy ősember ülőhelyét és két lába nyomát keresi, sőt már egy 1256. évben kelt sági határjárólevélben is említés van az óriások árkáról. (Hőke Lajos czikke: Századok, 1869. évf.)
Felső-Magyarország legnagyobb részét még a történelmi korszakban is őserdő borította és így a közlekedés csak a folyók mentére szorítkozhatott; a legrégibb nyomok csak az egyes folyók, jelesül a Garam, Ipoly és ezek melékfolyóinak völgyeiben észlelhetők, melyek a letelepülőknek alkalmas helyül kinálkoztak. De az egyes leletek korukat illetőleg nagyon kevés támasztékot nyujtanak, mert a mai Hont vármegye területén és általában az egész felső-Magyarországon, az őslakók még a rómaiaknak Pannoniában való megjelenésekor is a kőkorszakban éltek. Csak a Duna mentén találunk Kr. előtt a IV. században oly nyomokra, melyek a vas használatát kétségtelenné teszik.
