Csábrág.
Csábrág.
Csábrág. A középkori oklevelekben Litava melletti vár (Castrum ad Litavam), néha Hradnok, Haradna néven fordúl elő. Ősrégi, még a magyarok beköltözése előtt lakott hely volt. Szent István király uralkodása alatt a Hunt és Pázmán lovagok birtokába került; ezeknek utóda, Lampert comes (1135), a ki az aradi véres országgyűlésen mint állítólagos Borics-párti, felkonczoltatott, itt lakott nejével, Zsófiával, Szent László király hugával. A tatárjárás utáni Csábrágot a Hunt-Pázmán nembeli Ders comes birta, a kit 1276-ban tulajdon testvérei, ifjabb Ders és Demeter, a várában megtámadtak és azt elfoglalva, a vár urát gyermekeivel és háza népével együtt fogságba hurczolták. Ez alkalommal az összes várbeli ingóságai, melyeknek értékét három ezer márkára becsültek, a támadók prédájává lettek. IV. László király 1276-ban személyesen jelent meg Csábrág alatt, de a Hontok a várat át nem adták, sem pedig erőszakos eljárásukat nem igazolták. László király ekkor a Selmeczbánya melletti Németi faluban kelt itéletével, hűtlenség bűnében elmarasztalván őket, összes birtokaiktól megfosztotta. Csakhogy ezt az itéletet nem hajtották végre, mert ifjabb Derset és Demetert a király csakhamar visszafogadta a kegyeibe, sőt Demeternek, a ki 1280-ban Bács vármegye főispánjaként szerepel, 1284-ben a Hont földet is adományozta. (Kubinyi Ferencz: Oklevelek Hont várm. levélt.) A mikor 1285-ben a Hunt-Pázmán nemzetség tagjai megosztoztak, Csábrág a Hunt fia, Ders birtokába került. (Hontvármegyei Oklt. 27.) Litva (Litava) várához ekkor a következő birtokok tartoztak: két Csábrág, Váralja, Cseri, Csábrág-Varbók, Tót-Domanik, Ledény, Kis-Salló (Damásd mellett), Alsó-Pomoth (aliter Bellesteleke), Bagonya, Badin, Klaszita, Prencsfalu, Tapolcza (ma Teplicza-puszta), Marót, Varbók (Bernecze mellett) és Szuha, Kis-Hontban. Ettől kezdve, egész a XV. század elejéig, a Hunt-Pázmán nemzetség birtokában volt. 1307. előtt a litvai vár ifj. Ders fia, Túri Miklósé volt. (Fejér, VIII. 6. 186.) László király 1276. évi itéletének azonban, több mint száz év mulva, Zsigmond király szerzett érvényt. 1389-ben Budán kelt levelével a hűtlenségbe esett néhai ifjabb Ders és Demeter összes birtokait az utódoktól elvevén, azokat öregebb Ders unokájának, Vajdai Demeter veszprémi püspöknek (1389–98.) és annak testvérétől, Vajdai Istvántól származott Lukács, Tamás és Dersnek adományozta. (Kubinyi Fer. Hont vm. Oklt. 180. okl.) Igy tehát Csábrág, tartozékaival együtt, a Hunt-Pázmán-nembeli Vajdaiak birtokába került. 1479-ben Palásti Tamás volt a várnagy, a ki a bozóki monostor embereit gyakran üldözte, sőt őket a vár börtöneibe hurczolta, mert a Cserven patakban halásztak. (Palásthy Pál: A Palásthyak, I. k.) A XV. század folyamán az esztergomi káptalan ugyan többször kérte a királytól, de nem kapta meg. A XV. század közepén jó ideig a csehek kezében volt. 1511-ben Bakócz Tamás esztergomi érsek szerezte meg a Bálint öcscse és ennek fiai számára, 1520-ban pedig jelentékenyen kibővítette. (Hőke Lajos: Hont várm. Tört. Kézirat.)
