Hont.
Hont.
Hont, vagy Hunt várat, melytől a vármegye nevét vette, valószinüleg a Géza vezér alatt betelepedett Hunt-Pázmán vitézek építették. Eredetileg két vár volt itt, még pedig az egyik benn a mai Hont falu területén, az Ipoly akkori félszigetén, a másik pedig a Kukucska hegyen, vagy másként Pázmán hegytetőn, honnan Gyarmat felé kies kilátás nyílik. A királyság megalakulásával az egyik, valószinüleg az Ipoly félszigetén épült vár, a királyé lett és a honti várszerkezet székhelye volt. Az idők viharainak azonban egyik vár sem tudott ellenállani; mind a kettő már a XIII. század folyamán elpusztult s helyöket ma csupán egyes földsáncz-maradványok jelölik meg. Mikor a Hunt-Pázmán nemzetség tagjai, Hunt fiai, Ders és Demeter, 1285-ben a litvai (csábrági) és a drégelyi vár tartozékain megosztozkodtak, Hont már csak a drégelyi vár tartozékaként szerepel. Egy 1284-ben kelt oklevél már pusztulófélben levőnek mondja. Utolsó nyoma a XIV. század első éveiből maradt fenn, a midőn Japri Jánost, a honti vár parancsnokát, Venczel király rendeletére Gard helységbe iktatták. (Palásthy Pál: i. m. 1. 239. 385. – Egy 1505-ben kelt okleveléből) A XIX. század hatvanas éveiben az egykori várhely egyik udvarában emberi csontrészek között négy darab harczi bárdot és szekerczét találtak.
