Várrendszer.
Várrendszer.
A várszerkezet alapja a földesúri viszony volt a királyi vár és a szolgálmányosok között, a kik a várföldekből megfelelő részt kaptak a királytól. A királyság megalapításával Szent-István a meglevő várakat királyiaknak jelentette ki és azokat a körülöttük fekvő vidék középpontjává tette. Ilyen vár volt az Ipoly völgyében Hont, mely Szent-István király megkoronáztatása előtt az idegenből beszármazott Hunt és Pázmán lovagokkal hozható kapcsolatba. Hont várának maradványai mai napig megtalálhatók Hont falu belterületén, az Ipoly egykori félszigetén; míg a falun kivül, a Kukucska hegyen, Pázmán vára romjait találhatjuk fel. a várszerkezet megalapításával Hont vára – melyet a helység lakói máig is Huntnak és nem Hont-nak ejtenek ki, – királyi vár lett (Hőke Lajos: Hont várm. tört. kézirat.) és a nemzetség tagjai Hont és Nógrád közeleső bérczein emeltek maguknak saslakokat. Ilyenek voltak: Peröcsény, Drégely, honnan nappal füst, éjjel tűzjellel érintkeztek, részint egymás között, részint az esztergomi királyi udvarral, melynek szolgálatára mindenkor harczra készen állottak.
Okleveles adataink fogyatékossága miatt csak hozzávetőleg állapíthatjuk meg az egykori honti vár területét, melyről azonban inkább már a várszerkezet hanyatlásának korából vannak adataink. Mindamellett az egykori honti vár tartozékainak – a várföldeknek – tekintélyes részét megőrizték okleveleink.
Bizonyos, hogy Hont vármegyéje a legrégibbek közé tartozik, vagyis azok közé, a melyeket még Szent-István király alapított. Okleveleink azonban csak 1156-ban említik első izben. Ugyanígy vagyunk az egykori tartozékaira vonatkozó adatokkal is, melyek csak a XIII. század elejétől kezdve szólnak róluk.
A várszerkezet feje volt az ispán. Ő vezette hadba a várjobbágyokat, itélt a peres ügyekben és ő alatta állottak az összes várnépek és várszolgák, valamint a szolgálmányosok. A honti várjobbágy-családok közül a várszerkezet bomlása alatt többen függetlenítették magukat és az ország nemesei sorába emeltettek, így a Dacsó-család ősei 1243-ban, a Palástiak ősei 1281-ben.
A várjobbágyokon kivül, a kiket fegyveres szolgálatra köteleztek, még más szolgálmányosokat is találunk a királyi várbirtokokon. Igy a királyi udvarnokokat, a kik szintén hadi szolgálatot teljesítettek; a királyi erdőcsőszöket, kiket a mai Ipolysággal határos Tesmagh falu egyik részére telepített IV. Béla király. (Fejér: V. I. 199.); továbbá a királyi szekerészek, a kik Letkés faluban s a királyi mosónépet, mely az Ipoly mentén lakott.
A várföldek eladományozását már Imre király is gyakorolta, a ki Szebekléb várföldet idegenítette el.
II. Endre király zavarteljes uralkodása alatt a királyi várföldek mindegyre nagyobb mértékben idegen kézre kerültek. II. Endre tömérdek várbirtokot idegenített el, a melyekkel híveit jutalmazta; majd egyes várjobbágyokat is felszabadítván, azok várföldeit örökös jogon nekik adományozta. A Ság nevű várföldet a király már előzőleg az esztergomi prépostnak adományozta, mikor pedig a prépost meghalt, e várföldeket a káptalanra hagyta, mely hagyományt 1231-ben II. Endre, majd 1237-ben IV. Béla király is megerősítette (Knauz I. 323. 400). Ugyancsak II. Endre király idegenítette el a honti várhoz tartozó Sztraczin (Nógrád várm.), Csernely (Borsod) helységeket és Zahora várföldet, mely felerészben Hont, felerészben Nógrád várához tartozott.
IV. Béla király trónraléptekor erős kezekkel látott hozzá a jogtalanul elidegenített várföldek visszaköveteléséhez, de erélyes fellépése általános visszatetszést keltett és így csakhamar ő is kénytelen volt atyja példáját követni. Már 1236-ban megerősíti II. Endre királynak a Zahora (Erdőmeg) és más birtokokra vonatkozó adománylevelét (Wenzel II. 36); 1239-ban újból megerősíti az esztergomi egyházat Ság birtokában; 1243-ban Vaczik és Tiba udvarnokoknak, a Dacsó-család őseinek, hadiszolgálataik jutalmául és részben kárpótlásul, Palota (Palojta), Nénye és Kökeszi, valamint a Nógrád vármegyei Esztergály helységet adományozta, mely utóbbiban a királyi udvarnokok laktak. 286(Fejér: IV. 3. 181.) A Dacsó-család őseinek utóbb, 1260-ban, a király Kelenye helység felét, mely Födémes felé esik, továbbá Terbegecz helység határából két ekényi területet, a mely szintén várföld volt, hasonlóképpen átengedte. (Pesty Frigyes: A várispánságok tört. 258.)
IV. Béla király uralkodása alatt már az egyes várjobbágyságok is elidegenítették a várföldeket; így 1252-ben több honti várjobbágy 30 ezüst márkáért Mikó zólyomi ispánnak eladta Aba nevű honti örökös birtokukat, a miről IV. Béla király bizonyítványt állított ki a nélkül, hogy az eladáshoz megkivánt jóváhagyást csak említené is. (Wenzel II. 224.)
A tatárjárás után IV. Béla király különben is mindegyre több honti várföldet idegenített el. Igy Szudon tiz eke várföldet 1256-ban a zólyomi királyi kertészek nyernek. (Fejér: IV. 2. 394.) Péter honti várjobbágy 1256-ban nemességet kap, mely alkalommal a Korpona (Krupina) patak mellett elterülő Ság föld egy részét nyerte. (Wenzel: VII. 418.) Szudi Abichk fiának, Miklósnak pedig 1244-ben Koarszeg (Kovár) várföldet adományozta a király.
Midőn IV. Béla király 1244-ben Korpona szabadalmait megerősített a városi népesség szaporodása érdekében a várossal határos Pomogh földtért adományozta a korponaiaknak (Fejér: IV. 1. 331.); míg Szalka város vendégei Kért és Keszi (Kis-Keszi) várföldek területén három ekeföldet nyernek adományul, mely földekért kárpótlásul 1252-ben, Simonnak és társainak az Ozov patak mellett fekvő (a Garam és az Ipoly közt) Husan várföldet adományozza. (Wenzel: VII. 341.)
Az egyháziak közül a bozóki prépostság 1262-ben Terpin (Terjen) és Bodon (Badin) helységeket, a sághi premontrei prépostság Iva helységét, mely határos volt a honti várjobbágyok hasonnevű földjével, végül pedig László honti főesperes 1263-ban Gyürki földet nyeri a honti vár tartozékai közül. (Wenzel: VIII. 61.)
Iva föld már messze esett a honti vártól, Külső-Szolnok vármegyében, a Zagyva partján terült el.
Ez akként magyarázható, hogy idővel a honti várnépek már nem találtak alkalmas területet az Ipoly völgyében és így messze a Tiszavidéken kellett letelepedniök, mely föld azután ily módon szintén a honti vár tartozéka lett. IV. Béla király a sághi prépostság javára 1265-ben kiadott megerősítő levelében Pereszlény, Ságh, Hont és Slatha (a Kürtös folyó mellett) helységeket is honti várbirtokoknak nevezi. Ságh földjéről tudjuk, hogy az eredetileg a honti várhoz tartozott, és adomány utján került a prépostság birtokába; de a másik háromra nézve nincsenek közelebbi adataink. Hont helységet utóbb IV. László 1284-ben Hont fia Demeternek adományozta. (Wenzel: IX. 378.)
Börzsöny környékén is találunk várföldeket a Bányapatak mellett (Fejér: IV. 2. 472.); Tesmagh falu felső része szintén a honti várhoz tartozott, de később elnéptelenedett és 1272-ben a sághi prépostnak jutott adományul. (Fejér: V. I. 199.) Ugyancsak V. István király adta vissza Villám selmeczbányai polgár kérelmére Baka, Gyekés és Bagonya várföldeket, melyeket IV. Béla király neki és társainak eladott, de 1270-ben visszaváltott és a melyek ekként IV. Béla király halála után végleg visszakerültek Werner, Villám, Támár és Albert birtokába.
IV. László uralkodása alatt a honti várföldek már végfeloszlás alá kerülnek.
Miklósnak, Márton fiának Győr ostrománál tanúsított hadi érdemeiért Bosi várföldet (Fej. V. 2. 269.), László esztergomi prépostnak 1277-ben Damasa és Malasi várföldek területén két ekét (Knauz: II. 123–24.), a Dragus nevű földet pedig Szelcseni Mátyás fiának, Mórócznak adományozza, mely utóbbit azonban Mórócz hűtlensége miatt Hont fiai, Ders és Demeter nyerik adományul. (Wenzel: IX. 54.) IV. László király 1281-ben Álmost és Fábiánt, Palásti Guze fiait felmentvén a várszolgálat alól, hadi szolgálataik jutalmául nekik adományozta a várföldeket. (Fejér: V. 3. 91. Hazai Okmt. IV. 62.)
Palást helység részint a honti, részint a bolondóczi várhoz tartozott; a bolondóczi vár részét az esztergomi érsek is felkérte magának, de 1288-ban Bors comes és rokona perbe hivatván, jogaikat érvényesítették, mire III. Endre király Bors comesnek és rokonainak a palásti részt örökösen odaitélte 1295-ben. (Fejér. VI. 1. 341.) A helység határának a honti várhoz tartozó azon fele részét, melyet IV. Béla király Csák Istvánnak és Máténak adományozott, a Csák nemzetségbeli István és Péter 1288-ban 86 márka és nyolcz font ezüstért eladták a Palástiak ősének, a kik a 287vételárt az esztergomi káptalan előtt ki is fizették; így Palást 2/3 része a Palástiak kezére került. (Palásthy Pál: A Palásthyak, I. 20.) A várbirtokok tömeges eladományozása ellenére, még a XIII. század utolsó éveiben is találunk adatokat a várjobbágyokra nézve, így III. Endre király 1295-ben Szudi Endre, Kovári Miklós és Csalomjai Elek között, Kovárszeg birtokára vonatkozólag támadt perből kifolyólag Dalmadi István comest, várjobbágyot küldte ki határjárni. Sőt mintegy a honti várszerkezet utolsó emlékeként tekinthető Róbert Károly király 1327-ben kiadott levele, melylyel Palásti Lipót fiát Györgyöt és három testvérét a honti vár szolgálmányosait, a várszolgálat alól felmentvén, a tőlük művelt földeket, örökösödési joggal nekik adományozza. (Fejér VIII. 3. 216.)
Összegezvén az elmondottakat, a honti várhoz a következő birtokok tartoztak: I. a mai Hont vármegyében: Szebekléb (Szebeléb) 1219. Ságh (Ipolyság) 1231. Zahora másként Erdőmeg felerészben 1236. Palojta (Palota) 1243. Nénye 1243, Pomogh1244. Gyarmat 1246. Kovárszeg (részben) 1244. Kiskeszi 1248. Aba 1252. (Hidvég és Olyvár környékén.) Szud 1256. Kelenye fele 1260. Terbegecz egy része 1260. Terjen (Terpin) 1262. Bodon (Badin) 1262. Gyürki 1263. Pereszlény 1265. Hont 1265. Slatha, a Kürtös-folyó mellett 1265. Baka 1270. Tesmagh fele 1272. Dragus év nélkül. Palástot már IV. Béla király részben eladományozta, később 1281-ben újból. Névtelen föld a Bányapatak mellett 1258. Husan 1252. Damása 1277. Málasi 1277. Bori 1273. II. Nógrád vármegyében: Sztraczin 1236. Esztergály 1243. Erről nem bizonyos, hogy várföld volt. III. Borsod vármegyében: Csernely 1236. IV. A régi Külső-Szolnok vármegyében: Iva 1265.
A honti váron kivül még a bolondóczi, szolgagyőri és a nógrádi váraknak voltak tartozékaik a mai Hont vármegye területén.
A bolondóczi vár tartozéka volt Szebekléb és Palást fele. Szebekléb, II. Endre király 1219-ben kelt oklevele szerint, részben a bolondóczi, részben a honti várhoz tartozott és még Imre király alatt került ki az említett várak hatósága alól. (Wenczel VI. 408. VI. 402.) Palást szintén felerészben a honti, felerészben pedig a bolondóczi várhoz tartozott; utóbb, az esztergomi káptalan 1288. évi bizonyságlevele szerint, három részre oszlott. (Wenzel IV. 326.)
A szolgagyőri várhoz Kesző, máskép Kérd, vagyis a mai Kiskeszi tartozott, a hol a királyné, továbbá a szolgagyőri és a honti várak voltak az egyes részek urai. Az utóbbi két részt, mintegy harmadfélekényi területet, IV. Béla király 1248-ban István nevű aranyművesének adta. (Fejér IV. 2. 15.) a szolgagyőri várszerkezet, melynek székhelye a mai Nyitra vármegye területén feküdt, egyike volt azoknak, a melyek legelőször indultak bomlásnak, tartozékai az eddigi kutatások szerint tizennégy vármegyében szétszórtan terültek el.
A nógrádi várhoz tartozott Oszlár és Zahora felerésze, mely utóbbit Erdőhátnak is nevezték; ott azonban a honti várnak is voltak tartozékai. E várföldekből még II. Endre király idegenített el hét ekényit és ily értelmű rendelkezését IV. Béla király is megerősítette 1236-ban. (Wenzel: II. 36.) Oszlár faluról, mint a nógrádi várszolgák földjéről, két oklevél emlékezik meg. Az 1244. évi határleírás szerint, a mai Palojta szomszédságában feküdt. (Pesty Frigyes i. m. 320. Fejér IV. 1352.)
