A szent-mihályi apátság.
A szent-mihályi apátság.
Dömössel átellenben, mintegy a Duna folyamba benyuló hegyen a Szent-Benedekrend Szent-Mihályról czímzett apátsága állott a középkorban. alapítója, valamint alapítási éve ismeretlen. A róla szóló okleveles adatok a XIII. század közepéig nyúlna vissza. 1278-ban kelt oklevélben említés van a zebegényi monostor birtokáról, mely egy 1280. évi oklevél szerint akkor már apátság volt. A XIV. századból csak két apát nevét őrizték meg az oklevelek: Henrikét, a ki 1342. jun. 2-án részt vett a Benedek-rend visegrádi nagykáptalanján és Grisogonusét. (1346.)
A kegyúri jogot a XIV. században Papi Miklós fia Lőrincz gyakorolta; 1392-ben pedig Treutul Miklós, János és László nyerték azt Zsigmond királytól adományul. A XV. században azonban az apátság mindegyre hanyatlott. 1483-ban a monostor már elhagyatott és apát nélkül maradt. IV. Sixtus pápa ekkor az apátságot Zsigmond pécsi püspöknek adományozta. (Ortvay Tivadar: Magyarorsz. Egyházi Földleírása. II. 785–87.)
További sorsa ismeretlen és most már csak az apátság czímét adományozzák. Emlékét őrzi a zebegényi hegy, melyben még ma is három barlang, hajdan úgynevezett remeteség található, melyeket a benczések ősi szabályai szerint a szerzetesek azon tagjai laktak, a kik a szerzetesi fogadalmak szigorú megtartásával maguknak különös érdemeket szereztek, hogy hosszú időn át tartó szerzetesi hivatásuk teljesítése után magányos remeteséget élhessenek.
A zebegényi apátságon és a három prémontrei prépostságon kívül, még a következő egyházi intézmények voltak a vármegye területén birtokosok:
