III. Ferdinánd.
III. Ferdinánd.
III. Ferdinánd trónraléptével, a harminczéves háború inkább a francziák és a Habsburg-ház között való küzdelem jellegét vette fel. Mind a francziák, mind pedig a győztes svéd kormány ismételve felszólították Rákóczy Györgyöt, a felkelésre. Rákóczy 1644 elején csakugyan elindította hadait Gyulafehérvárról és rövid idő alatt az egész felvidék a hatalmába került. Egyik hadvezére, Bornemissza Pál már április elején meghódoltatta a bányavárosokat, mire a vármegye április 18-án tartott közgyűlésében, Ebeczki Györgyöt, Palásthy Jánost és Palásthy Pált küldte üdvözlő követekként az érkező fejedelem elé a szécsényi táborba; ugyanekkor a fejedelem felhívására száz gyalog és ötven lovas kiállítását rendelte el a vármegye. Rákóczy késedelmes fellépése következtében azonban III. Ferdinánd hadai még április végén visszaszorították az erdélyi csapatokat; Puchhaim altábornagy, Gutz tábornok és Esterházy egyesült hadai május elején már a Garamig szorították vissza Rákóczy alvezéreit. Rákóczy, Szécsényben bevárván a hátráló csapatokat, megkezdte a visszavonulást; mire Rimaszombathoz ért, a nádor postakövete jelent meg nála levéllel, melyben gúnyosan csatára szólította 332fel a fejedelmet. De Rákóczy nem bocsátkozhatott csatába és serege egészen a Bodrogközig futott.
Az augusztus hó 24-én tartott közgyűlésen az alispán bejelentette, hogy Esterházy Pál vicegenerális 32 gyalogost kér a vármegyétől másfél hónapra, melynek előállítása a szolgabírák feladata lett. Egyszersmind közölte a rendekkel, hogy III. Ferdinánd közbocsánatot hirdetett. Mind Rákóczy, mind pedig a rendek legnagyobb része a békére hajlott, ezért a fejedelem 1644 elejére Kassára hívta a hozzá hajló vármegyék követeit, minek eredményeképp ez év végén megkezdődtek a békealkudozások. Mialatt azonban a békealkudozások folytak, a helyzet lényegesen megváltozott. Torstenson 1644 végén már diadalmasan közelgett Magyarország felé, a hol Rákóczyval akart egyesülni. Rákóczy, tetemes anyagi segítséget nyervén a francziáktól, 1645 tavaszán újra megindította hadait III. Ferdinánd ellen. Támadásának hírére a nádor május havában személyes nemesi felkelést rendelt Hont vármegyében, de hiába mert Rákóczy június elején már Rimaszombanál táborozott és onnan, daczára Bégzáde Mehemet csausz portai követ tiltakozásának, a ki őt ura nevében a hadjárattól eltiltotta, folytatta utját a nyugati határ felé. Június 22-én vette a vármegye a fejedelem Rásos-Szurdokról intézett levelét, melyben az ágyúk elé ökörfogatokat rendelt. A vármegye Palásthy Mihályt és Duló Gábort küldte ki követekül a fejedelem elé, hogy az érkezőt a vármegye nevében üdvözöljék. Rákóczy hada gyors menetben vonult keresztül az Ipoly völgyén; június 28-án még az egegi táborban adott védőlevelet Nagy-Marosnak és július hó elején már Nagy-Tapolcsányban volt. Rákóczy rövid idő alatt hatalmába kerítette az egész felvidéket. Korpona városa, a mely szintén meghódolt, két követet küldött Hodolinba (Morvaország) a fejedelem táborába, hol húsz jól fölfegyverzett gyalogost adtak át. (Matunák M. i. m. 41.) A hadjárat azonban súlyos teherrel nehezedett Hont vármegyére. Az erdélyi és a svéd segédcsapatok élelmezéséhez nagy mennyiségben kellett hozzájárulnia; így augusztus 12-én a fejedelem rendeletére portánkint hat kenyér, egy szekér széna és két fertály zab vettetett ki. – Lipót főherczeg augusztus 17-én a dévényi táborban kelt levelével eltiltotta ugyan a vármegyét a Rákóczy csapatainak élelmezésétől, de ez egyelőre nem sokat ért, mert a felvidék még Rákóczy hatalmában volt. A török tiltakozása következtében azonban Rákóczy ismét felvette a tárgyalások fonalát, melyek az 1645. deczember 16-án kötött békére vezettek. (Millenn. Tört. VI. 488–500. Hőke Lajos kézirata. Közgy. jegyzőkönyvek 1644–45.)
