Megtorlás.
Megtorlás.
Már október 8-án kezdetét vette a volt honvédek, a cs. kir. hadseregnél szolgálatban volt katonák összeírása. Utóbb ez az összeírás még szélesebb alapokon történt, mert a nemzetőrök a guerilla csapatokban részt vettek, sőt a megyebelieket is összeírták. De a császári hadseregbe való besorozás szerencsére már kisebb buzgalommal folyt, mert ha ezt az őrült rendeltet végrehajtották volna, a vármegye elvesztette volna összes munkabíró férfilakosságát. Az 1850. márczius 14-én megjelent rendelet azután a nemzetőröket felmentette a besorozás alól. Már október havában egyre-másra keresték a szabadságharczban résztvett vagy gyanusított egyéneket. A trencsénvármegyei császári biztos Ulmann Lászlót köröztette, a ki azonban nem volt Paláston, hanem a Liptó vármegyéből Hontba menekült Madocsányi Pál magyar kormánybiztos tartózkodott Paláston, a ki azonban a zsandárok közeledtének hírére idejében tovább állt. Ugyancsak körözték a Hontba menekült Nedeczky Lajos volt trencsénvármegyei főjegyzőt, Boros Lajost és Gracza Antal volt guerillavezért, a kinek javai, miként Sembery Imre volt honvédelmi bizottmányi tag, továbbá Rákóczy János, Kossuth Lajos titkárának Rákócz helységben levő birtokai is, zár alá vétettek. (Pongrácz Lajos i. m. I. 10–16.) November havában Andreánszky Sándor kerületi biztos is megkezdte működését a vármegyében. Sok tisztviselőt elcsapott, azonfelűl több rendbeli rendőri intézkedést léptetett életbe. A vármegyei képviselők közűl Ivánka Zsigmond szerencsésen külföldre menekült, Sembery Imre azonban nem akarta elhagyni a hazát, így egy ideig bújdosott, majd önként jelentkezvén, hadi törvényszék elé állíttatott; de Haynau táborszernagy, midőn az udvarral meghasonlott, neki is megkegyelmezett. Az áldozatok sorába tartozik Kantsur András, szokolai református lelkész is, a kit, mivel néhány elrabolt értéktárgyat a református templomban engedett elrejteni, a pesti haditörvényszék halálra ítélt, mely ítélet rajta 1849. november havában az »Újépületben« végrehajtatott.
November havában Baloghy László, nógrádvármegyei sápi birtokos kerűlt a vármegye élére, de mivel erre az állásra alkalmasnak nem mutatkozott, 1850. év végével lemondott. Az ideiglenes katonai kormányzat helyébe azonban 1850. év elején szinte észrevétlenűl a polgári abszolutizmus lépett. Az új beosztás értelmében Hont vármegye a pozsonyi kerülethez tartozott, melynek élére a kerületi főispán került. A járási beosztás egy ideig megmaradt, de már Bakay Nándor cs. biztos az eddig fennálló négy főszolgabírói állás mellé ötödiket rendszeresített, s ekként a vármegye öt járásra oszlott. (Ipolyi, báti, selmeczi, bozóki, szalkai.)
A régi tisztviselők közűl többen megmaradtak hivatalukban; némelyeket a kenyérkeresés útalt erre. Legtöbben azonban abban a reményben ajánlották fel szolgálataikat, hogy az abszolutizmus csak ideiglenes leend. Ez utóbbiak közé tartoztak az 1848 előtti konzervativ párt tagjai is, a kik meg voltak győződve arról, hogy a szabadságharcz leveretése után a bécsi kormány velük veszi fel a tárgyalásokat.
393A vármegye élére megyefőnöki minőségben báró Majthényi László került, a ki azonban 1853-ban, a közigazgatás végleges szervezésekor, megvált állásától, miként ezt más konzervativ-pártbeli hivatalnokok tették, a kik az új irányzatban egyrészt nem találták meg a maguk jutalmát, másrészt pedig visszavonultak azért, mert az alkotmány meglevő kis részét is veszélyeztetve látván, ehhez már nem akartak segédkezet nyujtani. Majthényi helyébe Bossányi Simon, egy nyitravármegyei tönkrement földbirtokos lett a megyefőnök. Majthényi távoztával a tisztviselők egy része is megvált hivatalától; ekkor már semmi kétség sem volt többé az iránt, hogy a bécsi kormány hazánkat is az osztrák örökös tartományok mintájára fogja igazgatni. Maguk a konzervativek is belátták a fáradozásaik hiábavalóságát és visszavonultak.
