Országgyűlés.
Országgyűlés.
A június 5-én tartott közgyűlésen olvasták fel az országgyűlés egybehívásáról szóló királyi leiratot. Az 1848. törvények értelmében Hont vármegye három képviselőt küldött az országgyűlésre, Selmeczbányán kívül; így alakúlt az ipolysági, szalkai és németi kerület. Az első képviselőházba Ivánka Zsigmondot (ipolysági), Okolicsányi Antalt (szalkai), Sembery Imrét (németi) küldte fel a vármegye, míg Selmeczbányán Jendrassik Miksát választották képviselővé. A képviselőválasztás Szalkán nem ment símán, Okolicsányit a nép nem szerette és helyette Luczenbacher Pált óhajtotta volna, de Luczenbacher az izgatott hangulatra való tekintettel visszalépett a jelöltségtől; mindennek ellenére Szalkán a választás befejeztével véres verekedés támadt, mely ügyben a vármegye külön bizottságot küldött Szobra. (Gyürky Antal i. m. 287. – Pongrácz Lajos: Kivonatok Hont vármegye Jegyzőkönyveiből).
Alig gyűlt egybe a képviselőház, mindenfelől vészfelhők tornyosultak a hazára. A nemzeti állam megteremtését féltékeny szemmel néző nemzetiségek már tavasz óta mozgolódtak, főleg a határőrvidéken, mely mozgalmak szálai messze elágaztak. Mire az országgyűlés egybegyűlt, a délvidéken a szerbek már nyílt támadással törtek a magyarság ellen, mely mozgalmak napról-napra aggasztóbb jelleget öltöttek. Gróf Batthyány Lajos miniszterelnök kiáltványára, a vármegye még a júniusi közgyűlésből kiküldte Gracza Antalt és Gyürky Antalt, 388hogy a kormány részére katonákat toborozzanak. A kormány rendelkezésére álló hadierő azonban a délvidéki lázadás leküzdésére nem bizonyúlván elégségesnek, a hadügyminiszter a vármegye nemzetőrségét is fegyverbe szólította. A hadügyminiszter rendeletére a vármegye július 22-ére Ipolyságra hívta egybe az egész nemzetőrséget, melynek száma a 6000 főt meghaladta, honnan július 23-án Majthényi László első alispán vezérlete alatt megindúltak Vácz felé. Itt azonban a komolyabbak belátták, hogy ily fegyelmezetlen sereggel mi sem érhető el, azért a kormány az ő közbenjárásukra a honti nemzetőrséget nehány nap multán hazaeresztette.
Majthényi László azonban ekkor már nem sokáig maradt meg alispáni székében, minthogy felfogásával nem tudta, vagy nem akarta összeegyeztetni azoknak a feladatoknak a teljesítését, melyeket reá ezekben a nehéz időkben az első alispánság megtartása rótt volna. Lemondásának, illetőleg a nemzeti küzdelem szinteréről való visszavonulásának indokait megvilágítja a szabadságharczban tanusított szereplése, mely alatt Schlick táborában császári biztosként működött. Majthényi lemondásával a július 20-án tartott közgyűlés Luka Antalt választotta meg első alispánná; Vajda II. alispán megmaradt állásában, de a tisztikarban csakhamar nagy változás állott be, mert a tisztviselők nagy része honvédnek csapott fel.
Azok a honti hősök, a kik szabadságharczunkban a haza, a magyar szent szabadság védelmére ellenségeink ellen vezették dicső honvédeinket, és a kiknek neveit a feledéstől sikerült megmentenünk, hadd vonuljanak fel mégegyszer az ország, a vármegyéjük szine előtt. De nem csatakészen többé, mert fájdalom, nagy részük már a föld alatt pihen, a még élők pedig már leszámoltak az élettel. Végbúcsú ez a sír széléről. Közel az idő, midőn élő régi honvéd egy sem lesz többé a föld kerekségén. Az alábbi névsor a hajdani nagy tűz utolsó fellobbanása; nyomában van a pusztulás és rom. E romokat nem hagyhattuk nyom és emlék nélkül elpusztulni. Megmentettünk annyit, a mennyit lehetett.
