Nyáry Adolf
Nyáry Adolf
Nyáry Adolf (Nyáregyházi báró) altábornagy, cs. és kir. kamarás és val. b. t. tan., József főherczeg főudvarmestere, szül. Bagonyán, Hont vármegyében, 1832. október 24-ikén. Kiváló hajlamot mutatván a katonai pályához, 1848-ban a jogi tanfolyamról önkéntes hadapródként a cs. kir. 3. számú vértesezredbe állott és még ugyanaz év szeptember havában hadnagyként osztatott be a Miklós-huszárokhoz, rövid idő múlva azonban vitszahelyezték régi ezredéhez. Evvel és később a 8. huszárezreddel részt vett eleinte az 1848-iki szabadságharczban, utóbb pedig az 1848/49-iki olasz hadjáratban, a hol több vezénylő tábornok oldalán segédként, majd a szász királyi udvarnál parancsőrtisztnek nyert alkalmazást. 1849-ben főhadnagy lett, 1856-ban kapitány és ekkor nyerte el a kamarási méltóságot is. 1859-ben saját kérelmére, őrnagyi ranggal, rendelkezési állományba tétetett át és atyja egyik birtokán, Bagonyán telepedett le. A vármegyében közkedveltté tevén magát, 1865-ben s utóbb 1867-ben főszolgabiróvá választatott, a mely állásból már 1869-ben a másodalispánságra emeltetett. E polgári állásban találta őt a legfelsőbb elhatározás, mely szerint 1869. július 26-ikán a m. kir. 262honvédséghez őrnagygyá kineveztetvén, egyszersmind a pest–honti 62. sz. honvédzászlóalj parancsnokságával biztatott meg. Ezután gyorsan emelkedett. Ezredesként gróf Vay László után, József főherczeg, honvédségi főparancsnok főudvarmestere lett. Majd tábornokká és 1884-ben altábornagygyá lépett elő. Kiváló érdemeiért a valóságos belső titkos tanácsossággal is kitüntette a királyi elismerés. Meghalt 1891-ben. Egyik főérdeme, hogy József főherczeg kiterjedt gazdaságait, a melyek abban az időben el voltak hanyagolva, kitünő rendbe hozta.
