Nyáry Antal
Nyáry Antal
Nyáry Antal (báró), koronaőr, belső titkos tanácsos, a Szent-István-rend középkeresztese, szül. Varsányban, 1803-ban, meghalt 1877-ben. Jogi tanulmányainak befejeztével, 1823-ban, Hont vármegye aljegyzője, majd szolgabírája, 1830-ban főszolgabírája, 1835-ban alispánja lett. 1837-ben kir. kamarássá, 1845-ban a kir. tábla bírájává nevezték ki. Gróf Széchenyi István nemzetgazdasági reformeszméihez buzgón csatlakozott; angol mintára rendezte be a birtoka kezelését, nagy költséggel hozatott Spanyolországból drága tenyészjuhokat és mintajuhászatot állított fel. A politikában azonban erős és következetes konzervativ volt; 1848-ban hasonló elvű társaival együtt visszavonult. 1849-ben a pozsonyi közigazgatási kerületbe biztossá nevezték ki, de ő látván a Bach-kormány nemzetellenes és a magyar alkotmány kiírtására törekvő czélzatait, otthagyta a gyűlölt hivatalt s teljes visszavonultságban élt mindaddig, a míg 1861-ben, a m. kir. itélőtábla helyreállíttatván, ott elfoglalta régi bírói állását, egy év mulva pedig a szintén feltámasztott hétszemélyes tábla bírája, míg 1863-ban ugyanannak egyik tanácselnöke, koronaőr, valóságos belső titkos tanácsos és a bekövetkezett koronázás alkalmával a Szt.-István-rend középkeresztese lett és azzal együtt bárói rangra emelkedett.
