Rajner Lajos, theológiai doktor, esztergomi prépostkanonok és primási helynök, szül. Visken, 1842-ben. Tanulmányait Selmeczbányán és Nagyszombatban, a theológiát Bécsben és Esztergomban végezte. 1866-ban vadkerti káplán, 1869-ben nagyszombati gimnáziumi tanár, később érseki levéltárnok és szertartó, 1874-ben pápai káplán, 1875-ben szentszéki jegyző, majd herczegprimási titkár, 1882-ben irodaigazgató lett. 1886-ban esztergomi kanonokká, 1888-ban sajószentpéteri czimzetes préposttá, 1889-ben honti főesperessé, 1905-ben esztergomi érseki helynökké nevezték ki. Munkái: Szent beszéd a sz. benedeki apátsági templom helyreállítása alkalmából. Esztergom, 1889. – A kereszt Isten ereje. U. ott, 1890. – Sz. beszéd Sz. István király ünnepére. U. ott, 1890. – Gedeon harmatos és száraz gyapja cz. sz. beszéd. U. ott, 1890. – Mária magy. nagyasszonya. U. ott, 1896. – A püspöki székek betöltésének története, különös tekintettel Magyarországra. U. ott, 1901. – A rituale kérdés Magyarországon. Budapest, 1901. – Sz. beszéd az esztergomi sz. Anna templom helyreállítása alkalmából. Esztergom, 1901. – Sz. beszéd Szondi György hősi halálának negyedfélszáz éves emlékére. Budapest, 1902.