Rill József
Rill József
Rill József, kiváló pedagogus, szül. Módoson, 1839. évi január 11-én. Gimnáziumi tanulmányainak befejezte után 1854-ben a verseczi csász. kir. tanítóképző-intézetbe lépett, hol 1856. évi augusztus 14-én tanképesítő vizsgálatot tett és »fő-elemi tanítói« oklevelet nyert. Ez után tanítói és igazgatói minőségben Módoson, Lippán és Vingán működött. Az 1857-ik évben több társával szövetkezve megalakította a »Bánsági tanügyirodalmi társaságot«, melynek 10 évi csendes munkálkodása után 1867. évi deczember 27-én Temesvárott megalakította a most is virágzó »Délmagyarországi Tanító-egyletet«. E közben Eötvös báró magához rendelte őt és megbízta a népiskolai törvényjavaslat készítésével, melyet Molnár István akkori osztálytanácsos, most nyugalmazott főispán, a miniszternek átadván, ezen javaslatból lett, némi módosításokkal az 1868. évi deczember 5-én királyi szentesítést nyert népiskolai törvény, mely az 1868. évi XXXVIII. t.-cz. neve alatt ismeretes. A miniszter azután a törvényjavaslat készítőjéhez küldötte ki Németországba a tanítóképzés tanulmányozására és azon képzőintézetek megjelölésére, a hova hazánk gyakorlati tanítói egy évi hospitálásra voltak államköltségen a miniszter által kiküldendők. Visszaérkezvén 1868. évi október havában németországi útjából, 1869-ben a miniszter kinevezte a Budán létesített s »a miniszter közvetlen vzeetése alatti minta-tanítóképezdé«-hez rendes tanárnak, hol 1873. évi deczember 5-ikéig működött. Működésének ez ideje alatt őt a »Budai Tanító-egylet« megválasztotta elnöknek s e minőségében megalkotta 1872. évi augusztus 7-én a »Magyarhoni Tanítóegyletek Országos Szövetségét«, melynek elnökéül választották. Később tagja lett a fővárosi tanítók választása folytán az »Országos Közoktatási Tanács«-nak s e minőségében a Tanács népnevelési alosztályának ügyvezető alelnöke gyanánt működött, folyton iparkodván az irodalom terén is a tanügyet emelni, tovafejleszteni. Az ország tanítósága Rillnek az ő érdekében kifejtett fáradozását azzal jutalmazta, hogy 25 éves tanügyi jubileumakor a főváros budai oldalán számára háztelket vett. Négyévi központi munkálkodása után királyi tanfelügyelőnek nevezte őt ki Csáky gróf és szolgálattételre Vas-, később Szolnok-Doboka-, majd Tolna vármegyékbe disponálta, míg Wlassics miniszter őt Hont vármegyébe helyezte át. 1897-ben mosonmegyei tanfelügyelő lett, de 1900-ban visszahelyezték Hontba, hol 1906-ban bekövetkezett nyugdíjaztatásáig működött. Tanügypolitikai működésének eszközei a tőle alapított német Ungarischer Schulbote, Freier Bürger és magyar Független Polgár, Magyar Néptanító, Magyar Pedagogiai Szemle voltak, melyekbe számtalan czikket és tanulmányt írt; ezek közül több külön lenyomatban is megjelent. Legtöbb hatással a tanítóságra a Magyar Pedagogiai Szemle volt, mely az egyesületi életben is nyomokat hagyott és mely szerkesztése alatt 1880-tól 1890-ig havi füzetekben jelent meg. Munkái: A magyar nyelvtanítás természetes módszere mondattani alapon. Tanügyi szervezés. A magyar iskolajog alapelvei. A magyar iskolajog tovafejlődése. A magyar iskolajog megszilárdulása és elveinek alkalmazása. Az iskola története a magyar iskolajog szempontjából. A magyar iskolai életből. Az országos közigazgatási tanács szervezése. Magyar Néptanító. Politikai hitvallás. A tanítóegyleti közlöny eszméje. Népiskolai tanterv. A magyar neveléstudomány története és irodalma. Egyházpolitika a tanügy terén. Culturális hiányok. Törvénytelenségek a közigazgatásban.
