Wallaszky Pál
Wallaszky Pál
Wallaszky Pál, az első rendszeres magyar irodalom írója, szül. Bágyonban, 1742. jan. 29-én, meghalt Jolsván 1824. okt. 29-én. Selmeczen, Rimaszombatban és Pozsonyban elvégezvén iskoláit, 1767-ben külföldi egyetemre ment és Lipcsében evang. lelkészszé képezte magát. Tanult a hallei és wittenbergai főiskolákban is. A Rotarides Mihályról gyüjtött becses magyar irodalomtörténeti anyag az ő kezeihez jutott és azt nagy szorgalommal gyarapította. Még Lipcsében két tanulmányt írt Werbőczyről és a Mátyás korabeli tudományos állapotainkról: 278De Stephano Verbőczio Icto Hungariae celeberrimo dissertatio (Lipcse, 1768.). Tentamen historiae litterarum sub rege Matthia (u. o. 1769.). A sóskomlósi ev. egyház 1769-ben lelkészszé választotta és ott működött tizenegy évig. 1780-ban Czinkotára költözött, majd 1783-ban a József császár türelmi rendelete következtében az akkor szerveződött jolsvai ev. egyház meghivását fogadta el. E lelkészi állásában 41 éven át volt gömöri főesperes és nagy buzgalommal rendezte az egyházkerület iskolai és egyházi ügyeit. Latin művei a magyar művelődés történetének vannak szentelve. Fő műve a Conspectus reipublicae litterariae in Hungaria ab initiis regni usque ad nostra tempora delineatus. (Pozsony és Lipcse 1785; új bővített és javított kiadás, Buda, 1808.) Első ez a mű abban, hogy irodalmunk és művelődésünk történetét összefüggő képben törekszik bemutatni; részleteiben igen sok becses anyagot nyujt és a rendszere felépítésére tesz kisérletet.
