Szent István.
Szent István.
Szent István uralkodása idejében Selmeczbánya is városi jelleget nyert. A nemesek és a parasztok között álló polgári rend (Bürgerthum) Selmeczbányán is csakhamar kiváltságos jogokat kapott, sőt még kedvezőbbeket, mint más város 87polgárai; mert a bányászatnak, az arany- és ezüstaknázásnak nagy becsét és fontosságát mind Szent István, mind árpádházi utódai kellőkép tudták mérlegelni, és a bányavárosokat ennélfogva különös kedvezményekben, kiváltságokban, részesítették. Itt említjük fel, hogy I. Béla király Vana bányáiban nyert ezüstből verette híres ezüst pénzérmeit.
Nagy hatással voltak a város életére a keresztes hadjáratok. Már a Kálmán király idejében, keletre vezető útjában Nyitra mellett szétvert, lázongó és fegyelmezetlen keresztes hadakhoz tartozó gyülevész nép közül többen a hegyek közé menekültek és Selmeczbányáig is eljutottak. Ezek nagyobbrészt németek voltak, szintén bányászattal kezdtek foglalatoskodni és egyesülve a már előbb itt letelepült németekkel, a vendek fölött túlsúlyra emelkedtek. A szentföldről visszatérő keresztesek is erre vevén útjukat, nem valamennyien tértek vissza hazájukba, hanem egy részük itt telepedett le.
Valószinű, hogy a mostani Óvárat, mint klastromot a keresztes hadjáratok idejében templáriusok alapították, már a XII–XIII. században. E várszerűleg épült klastrom akkoriban egészen elszigetelve állott s valószínű, hogy körfallal volt körülvéve és alapját képezte a tatárjárás után épült nagy plébániai templomnak (Zu unserer lieben Fraw), valamint később a védelmi czélokra szolgáló Óvárnak.
A templáriusoknak itt viselt dolgairól különféle mondák, nagyobbrészt mesék keletkeztek, melyek bő anyagot nyujtottak az élénkebb fantáziának.
Igy híre járt, hogy erkölcstelen életet éltek, raboltak és rabló útjaikból tömérdek zsákmányt, sőt fiatal lányokat is hordtak be körülfalazott klastromukba – szóval rémei voltak a környéknek. Mindezt azonban a kellő mértékre kell leszállítani, és ha adtak is okot panaszra, viselkedésük az akkori viszonyokban leli magyarázatát. Hisz köztudomású, hogy inkább katonák voltak ők, mint papok.
Tény ellenben az, hogy klastromuk menedéket nyujtott sok szűkölködő vándornak és gyógyulást hozott sok betegnek; mert egyúttal hospicium is volt.
