Vallásosság.
Vallásosság.
Igy azután nemcsak a bányászok vagyonosodtak meg, hanem a különféle iparosok is, a kik hospesekből polgárokká lettek, s hogy buzgó vallási érzelmeiknek külsőleg is kifejezést adjanak, nagy, szép templomokat építettek; egyiket fent az Óvárosban, a másikat az egykori várszerű templárius-zárda 90romjain. Ez az utóbbi templom »zu unserer lieben Frraw«, már V. István, de legkésőbb IV. László uralkodása idejében, tehát az 1270.–1275. évek között elkészülhetett; mert, mint említettük, a dominikánusoknak a szent Miklós-kápolna javadalmaiba való beiktatására, Reinhold (Renaldus) vanai-selmeczbányai plébános és szenttamáshegyi prépost kapott megbízást 1275-ben; ez a Renaldus pedig a most Óvárnak nevezett templom plébánosa volt.
Ez évben tehát már a dominikánusoknak is volt itt zárdájuk, templomuk és mivel szegények ápolásával is foglalkoztak, a város a zárda mellé, ott, hol most a piarista-zárda áll, kórházat, »Hospital«-t emelt és azt Szent-Erzsébetről nevezte el.
Ez időben (1275.) Hallmann (Halmannus) volt a bíró, a kit egymásután több éven keresztül választottak meg újra. Az ő bírósága alatt kezdett felépülni az alsó város; az Elender-Bach mentén, a Miklós-kápolna és a mostani Glanzenberg altáró mellett már ekkor több házat építettek. A vásárjogot is ez időben kapta meg a város olyképp, hogy minden szombaton hetivásárt tarthat a ringen.
A város polgárai királyi kiváltságok által mindennemű vám fizetése alól fel voltak mentve, de ezen és szabad fahasználati joguk érvényesítésénél a hatalmaskodó szomszéd vár- és földesurak részéről nagyon sok kellemetlenséget kellett elszenvedniök. Tömérdek volt a panasz e miatt és a királyok számtalan intelmet küldtek a hatalmaskodóknak, de sok esetben az intő királyi szó sem használt.
