Agyagipar.
Agyagipar.
Tata vidékén az agyagipar mindenkor virágzott. A czéhben remekmű volt egy rakott pozsonyi kályha. A czéh tagjain kívül Tatán és vidékén senkinek sem volt szabad fazekasmesterséget űzni s vásárra agyagárút hozni. A XVIII. században a tatai fazekasok külön czéhet alkottak. Szabadalmaikat 1718-ban VI. Károly császártól kapták. A komáromi múzeumban számos lelet van a római korból, a mi arra mutat, hogy a megyebeli kitűnő agyagot már a rómaiak, vagy még ősibb lakosok is felhasználták. A honfoglalás óta szakadatlanul virágzott az agyagipar. Említést tesz róla Korabinsky 1786-ban, és számos községet felsorol, hol foglalkoznak vele. A XVII. században hazánkban is meghonosul az új, fehér ónmázas fayence-áru gyártása. A mult század első felében már nagyobb gyárak is keletkeznek, így Tatán a Schlögel János György gyára, kitől örökségképpen Pasteiner Józsefre szállott. Ettől megvette Fischer M., kinek fia, Károly, Nobellel egyesülvén, megalakult a mostani Fischer és Nobel czég porczellángyára. A tatai fayence-árú nagyon hasonlított a holicsi gyártmányokhoz, úgy hogy csak a védjegy után lehetett azoktól megkülönböztetni.
E gyár mellett az agyagáru-gyártás Tatán mint kisipar is jelentékeny. A tatai ipartestület területén a fazekas-iparosok száma a 40-et meghaladja, A tatatóvárosi agyagáruégető mesterek legutóbb szövetkezetbe léptek és állami segélylyel kemenczét építettek, a hol az otthon elkészített agyagedényeket 237kiégetik. A tatai zománczos edények a dunántúli vásárok piaczán nagyon keresettek.
1. A komáromi takarékpénztár háza.
2. A komáromvidéki takarékpénztár háza.
3. A selyemfonógyár.
4. A hajógyár.
5. A lenfonógyár.
Gróf Esterházy Ferencz gőztéglagyára Tatán.
Az ácsi czukorgyár.
A Kisbér-füzitői egyesült gyári r.-t. füzitői gyártelepe.
A Kisbér-füzitői egyesült gyári r.-t. ászári gyártelepe.
A nagytanyi lengyár.
A bábolnai burgonyaélesztő- és burgonyalisztgyár.
A vármegye területén a következő hat téglagyár van: Kis-Megyeren Span Lázáré, Komáromban a Becsali téglagyár, Aszáron Hérics Mártoné, Kisbéren és Bábolnán a m. kir. ménesbirtoké és Tatán gróf Esterházy Ferenczé.
Ezek között a legnagyobb a most említett tatai téglagyár, mely 1896-ban keletkezett és azóta olyannyira bővült, hogy most évi produktuma 15 millió tégla. A telep 5 körkemenczéből áll, mely a bécs–budapesti vasúti vonal mentén elhuzódó 60 holdnyi agyagbánya mellett épült. Az első minőségű bánya-agyagból a körkemenczében sajtolt falburkoló téglákat, piros, sárga és tarka színben, hornyolt, lapos és angol hullámos cserepet, bokázott téglát, talajcsöveket, stb. égetnek. Az itt említett téglagyárakon kívül, van még több kisebb tégla-égető és egy cserépégető, mely a klosterneuburgi apátság tulajdona.
Komárom városában a fa századokon át a kereskedelem főczikke volt. A tutajokon szállított faanyag egy részét az aldunai kereskedők az ország déli részeibe vitték, de nagy részét itt dolgozták fel. A komáromi hajóácsok hajdan híresek voltak és most is elég dereglyét, kompot és ladikot építenek és szállítanak mindenfelé.
Az asztalos-ipar is igen híres volt Komáromban. A budapesti piaczon azelőtt nagy kelendőségnek örvendtek a komáromi tulipántos ládák, melyek még manapság is közismertek. Az asztalos-ipar ma is igen kiterjedt iparág, de a nagy faáru-gyárak versenye már-már a tönk szélére juttatta ezt az ipart, s e súlyos helyzetből csak az újabban elterjedt szövetkezeti eszme szabadította ki. 1903-ban a komáromi asztalosok nagy része megalakította a »Komáromi faiparosok szövetkezetét«. Állami segélylyel beszerezték a legmodernebb munkagépeket és felállították Komárom-Újvárosban, a vasúti állomás mögött, az asztalosáru-gyárat. Kétévi fennállása óta igen szép eredményeket értek el.
A modern gépekkel felszerelt asztalos-műhely segítségével oly vállalatokba is foghattak, a milyenekre eddig a nagyobb gépekkel nem rendelkező szakiparosok nem is gondolhattak. Izlésesen és jó faanyagból készített bútoraikkal kiváló hírnévre tettek szert és sok oly megrendelőt nyertek, a kik eddig Bécsből szerezték be bútorszükségletüket.
