A Szemere nemzetség.
A Szemere nemzetség.
Fenn, a vármegye északkeleti részein, a Zsitva patak balpartján, a Szemere nemzetség helyezkedett el. E vidéken van Szemere helység, tőle nem messze feküdt Hoba falu, mely az Anonymus által honfoglaló vezérnek megtett Hoba (Huba) emlékét tartotta fenn, továbbá a nemzetség többi birtokai, mint Kürt, Nyék (Jászfalu), Csuz, Für, Tajd és Lót, melyek egymás mellett majdnem összefüggő területet alkotnak. Ez a vidék Anonymus korában, tehát a XII. század második felében, felfelé a Tursok (Törzsök) erdőig a nemzetség ősi birtokaként volt ismeretes. A nemzetség egyik őse alkalmasint Szemere semptei ispán volt, a ki 1175 táján szerepel.
Okleveles adataink azonban csak a tatárjárás utáni korszakból vannak e nemzetségről, melynek tagjai 1247 előtt a Nógrád vármegyében fekvő Esztergályt kapták, de Péter, Márton, Sena, Ivánka, Tamás, Miklós és Godus ezt a birtokot odaadták Sándornak és Lestyáknak, a kik ezt a jószágot, valószinűleg mivel a többi nemzetségi birtokoktól távol feküdt, a királynak engedték át, IV. Béla király ezért 1247-ben a banai várhoz tartozó Kövedet (Komárom vármegye északi részén) adta nekik. A nemzetség tagjai közül: Sándor 1247 táján Lóton, Lestyák pedig Szemerén lakott. Bertalan, gyermektelen lévén, gútai birtokát két halastóval együtt az esztergomi érseknek ajándékozta.
Szemere comes 1290-ben Csúzon lakott. Fia Salamon, kinek nem voltak fiai, miért is testvérének, Öszénynek fiai, Kázmér és Jakab örökölték birtokait. IV. Tamás is fiörökösök nélkül halván el, lóti jószága a Csúzi családnevet viselő I. Sándor fiaira: Miklósra, Jakabra, Szemerére és Benedekre szállott. (Karácsonyi: Magyar nemzetségek III. 57–60.)
A nemzetség tagjai országos hivatalt nem igen viseltek, Tamás 1269-ben előfordul, mint királyi ember, Öszény fia, Tamás pedig, a ki alkalmasint egy az előbbenivel, 1270-ben az Aba nembeli Péter fia Lőrincz locsmándi főispán képviselőjeként szerepel. (Wenzel VIII. 248. és 321.) A XIV. században e nemzetségből 550származó Lóti család az 1339. május 8-án megtartott vizsgálat adatai szerint Lót, Kürt és Szemere (Komárom vármegye), továbbá Tajd (Bars vármegye) helységekben, a Csúzi család ellenben Lót és Nyék helységekben volt birtokos. (Anjouk. Okmt. III. 545.)
Az ugyane nemzetségből leszármazott Szemerei család egyik ága kihalt. Nagyemőkei Bertalant, kinek neje Szemerei Péter leánya, Ilona volt, 1495-ben Szemere, Kamocsa, Köved és Nyárad részeibe iktatták. 1382-ben Szemere Péter által tömördön elkövetett hatalmaskodásokról értesülünk.
