Építkezés.
Építkezés.
Egyike ezeknek az építőanyag minéműsége. Ez Komárom vármegyében meglehetősen silány; a közvetetlen környezet nyujtotta természetes anyag, ú. m. nád, vessző, föld, – mint fecskerakású és vert fal, – meg vályog, csak újabban tégla v. kőbányás vidéken faragott kő. A tető túlnyomó részben szalma meg nád, itt-ott fa- vagy cserépzsindely, legújabban már bádog is.
Nádból ma már csak kerítéseket és gazdasági épületeket csinálnak a Csallóközben (Keszegfalva, Megyercs, Nagykeszi), de régebben sok pásztor- és halászkunyhó, sőt bizonyosan ház is épült nádból. Basáról azt írják, hogy ott régebben földben ásott házakban laktak, valószínűleg olyan putrikban, a milyeneket a Nagyalföldön és Dunántúlon imitt-amott most is építenek cselédlakásoknak. Régebbi korban a sövényfalú házak is mindenfelé el voltak terjedve a vármegyében; még templomok is voltak sövényből (Dunántúli Protestáns Lap, 1903. évf.). A Gazdaságtörténeti Szemlében (1898. évf.) olvassuk, hogy 1770 táján még Komáromban is sok sövényfalú ház volt, a melyek tűz alkalmával földig égtek; ezért a hatóság sárházak építését rendeli el a szegénységnek. Sövényházat sokfelé lehet találni, de legáltalánosabb az Martoson, a hol a házak a gyakori kiöntések miatt feltöltött kupaczokon állanak s a sövényfalat 168is az áradások tették szükségessé. Bizony a csolnak régebben minden háznál ki volt itt kötve a szárazon. A vesszőfonást girbe-gurba ákácz-czölöpökre alkalmazzák, aztán sárral megtapasztják, de előbb, t. i. a czölöpök felállítása után, teljesen elkészítik a fedelet. Az udvardi járásban (Hetény, Naszvad, Marczelháza, Szentpéter) még nagyban dívik a fecskerakásos építkezés, nemkülönben (Udvard, Újgyalla) a vert, vagy tömött falazat is. Újabban a vályog hódít nagy tért (Csallóköz), vagy a módosabb helyeken a tégla, esetleg a kő (Almás).
Az egyszerű építőanyag természetesen egyszerű építőmóddal is jár. Még igen sokfelé (Kisbér, Ete, Igmánd), de különösen a Csallóközben reábukkanunk olyan házakra, melyeknek homlokfalához az ablak mellett a hosszú ágas fa támaszkodik, a fedélszéket, illetve tetőt hordó szelemenfa alátámasztására. Az ilyen tetőszerkezetű házak minden tekintetben nagyon elmaradottak, alig mások föld fölé emelkedett putriknál.
A tetőzet, mint említettük, nagyobbrészt zsup és nád, ez mindenütt síma és díszítetlen, a kémények még sokfelé fűzvesszőből vannak fonva s különösen a Csallóközben igen érdekesek mind alakjukra, mind ferde állásukra nézve. Komárom előbb említett rendtartása még 1770-ben is megengedte, hogy a kinek téglakéményre nem telik, az fonott kéményt építtethet magának. A ház homlokfalának felső része, az ú. n. vértelek tapasztott nádból, vesszőfonásból, vagy deszkából és vályogból készül. Ez a rész már kiválóan alkalmas a díszítésre, különösen a deszkafal (kazettálás, deszkaborítás, csipkézés, áttörés, festés, vízvető deszkázat) s ebben a tekintetben különösen kiválik Kamocsa és Kürt vidéke. Festett díszítést különben csak az udvardi járásban alkalmaznak a házak falain. Színes meszelés ez, a ház homlokán vagy csak az ablakok környékén, itt-ott a folyosón vagy gádorban is. Erősen tótos hatás, más egyebek mellett. A régi házak kivétel nélkül tornácztalanok, csepegőjük is alig van, azért igen primitív benyomást keltenek a szemlélőben, olyanok, mintha a földből nőttek volna ki; az újabbak már tornáczosak. Ez a vályog és tégla terjedésével mindinkább általános lesz. Például Gútán a leégett városrészben is, sokféle formájával, egészen új külsőt kölcsönöz a mai házaknak. Az új házaknál a falazott orom is nagyban hozzájárul a modern szabáshoz.
A Csallóköz és az udvardi járás néhány községében (Bogya, Szilas, Ócsa, Ekecs, Apáczaszakállas, Szimő, Martos, stb.) a konyha ajtaja előtt, néhol igen csinosan felépített, falazott ívelt ereszt, ú. n. ellenző-t vagy ámbitus-t láthatni. Ez az ámbitus megtalálható Bars vármegyében is s felfelé Nyitrában és Pozsonyban a tótságnál s innen átmenve Morvaországban is, szintúgy kifestve, mint a tótoknál.
A házak az utcza két oldalán keresztben állanak az utczára, a hova egy, vagy újabban két – a módosabbak házai hosszant feküsznek – ablakkal tekintenek. A régiek egészen az utczára rúgnak ki, kis kert csak itt-ott, a jómódu helyeken van. A házak rendesen hosszúak, mert több család is lakik a telken s a gazdasági épületek is hozzá vannak ragasztva. A legegyszerűbbek két, illetve három helyiségből állanak, ú. m. szobából, konyhából és kamarából (Martos stb.). Ha a kamara helyén hátulsó ház van, akkor a másikat első háznak mondják. Ez a beosztás most már általános, nemcsak itt, de hazánk jórészében is. Ajtó egy van a házon, ez a konyhába, illetőleg pitvarba vezet, innen nyílik a két szoba. A konyhaajtó néhol léczes és dupla, mint a Dunántúl némely részén.
