A pannonhalmi apátság.
A pannonhalmi apátság.
A Szent István király által alapított pannonhalmi apátságnak a középkorban jelentékeny birtokai voltak a vármegye területén. Füzitőt és Tömördöt már az első szent király adományából bírta az apátság. Az előbbit az alapítólevél is megnevezi »piscatores Fizeg« alakjában, az utóbbit megtaláljuk az alapítólevél utóiratában. A tatárjárás előtti korszakban számos birtokot szerzett az apátság részint adomány, részint vétel vagy csere útján. Billeg pusztát 1151-ben II. Géza király adományozta az apátságnak. Almás Szent László király levele szerint egészen az apátságé volt, ép úgy övé volt a mai Tárkány délkeleti határában levő három Vasdinye-puszta egyike, mely azonban a tatárjárás után (1334.) Apáti néven szerepel, továbbá Kis-Csanak még a tatárjárás előtt birtoka az apátságnak. Billát (Béla), mely a szolgagyőri vár tartozéka volt, 1231-ben, II. Endre királytól nyerte az apátság. Ölbön Apos 1210. évi végrendelete szerint tizennyolcz szabados került az apátság birtokába. Ez adományt Incze pápa 1216-ban, II. András király pedig 1221-ben megerősítette. Ronkát 1216-ban nyerte cserébe Uros szentmártoni apát a Millértő (mélyértő) nevű helyen levő rétekért és a dunai halászatért, melynek birtokában a rendet Honorius pápa 1225-ben megerősítette. Némát (Kolozsnéma) Honorius pápa 1225. évi összeíró levele említi elsőízben, az apátság birtokaként, melynek birtokában IX. Gergely pápa 1232-ben megerősítette. Csicsó birtokot 1172-ben 418Konrád, II. Géza király jobbágya ajándékozta a rendnek, mely szerzeményt IX. Gergely pápa 1232-ben megerősítette. Füss elsőízben III. Incze pápa 1216. évi összeírásában fordul elő. Ásványtő 1226-ban Uros apát új szerzeményei közt szerepel. Szántó és Erecstő először az Albeus mester esztergomi kanonok által 1240 táján eszközölt összeírásban fordul elő az apátság birtokai között. Az előbbit Uros utóda, Salamon apát (1244–1252.) eladta a szolgagyőri vár gelléri jobbágyainak, de IV. Béla király 1257-ben a birtok visszaadását rendelte el. Ugyancsak Albeus mester összeírása szerint Tatán négy jó malma volt az apátságnak. (A Pannonhalmi Szent Benedek-rend Tört. I. 266–283.)
A tatárjárás után korszakban nagy változás áll be az apátság birtokviszonyai tekintetében. Az apátság dunáninneni birtokai közül Szántó 1258-ban IV. Béla király rendeletéből visszakerült az apátság kezébe.
Füss 1268-ban az apátság birtokaként említtetik, 1383-ban István apát a füssi jobbágyoknak jutalmazása végett e birtokot Miklós fia Andrásnak és társainak adományozza katonai szolgálat kötelezettségével. Ronka, mint az apátság Füssel határos birtoka 1266-ban fordul elő. Csicsó két részből állott, egyik részét, Vaguz-Csicsót 1270-ben az apátság elzálogosította, másik része Lak-Csicsó 1332-ben szintén az apátság birtokába került. Erecs 1252-ben az apátság birtoka. Ásványtő 1266–1400. az apátságé; birtokában Nagy Lajos király is 1378-ban megerősítette. Az apátság dunántúli birtokai közül Almást 1363 előtt Hanthkó mester neszmélyi birtokos elfoglalta az apáttól, de az apát panaszára Bubek István országbíró 1364-ben a lefolytatott tárgyalás alapján az apátnak ítélte oda. Füzitőn IV. Béla király 1263-ban vendégeket telepített le, a kiket nagy kiváltságokkal ruházott fel. Vámja miatt az apátnak a XIV. század folyamán gyakran volt pere. 1342-ben Vilmos apát tiltakozott is a király előtt a vám elfoglalása miatt, míg végre 1393-ban a füzitői vám jövedelmeibe újból bevezettetett.
Mind Füzitőn, mind Almáson a benedekrend támogatásával kórház, illetőleg ápolóház állott fenn. A füzitői ápolóházról IV. Béla király 1269. évi oklevele emlékezik meg. (Századok, 1874., 484.) Almáson nagy Lajos király, Ferencz orvos figyelmeztetésére akart ispotályt felállítani, miért is tárgyalásba bocsátkozott az apátsággal. De ha fel is épült az ispotály, nem sokáig teljesíthetett szolgálatot, mert a birtok idegen kézre került.
Billeg, mely a királynő Grébics mellett fekvő jószágához csatoltatott, 1381-ben visszakerült az apátság birtokába.
Belát, melyet IV. Béla király elfoglalt, az apátság IV. Incze pápa felszólalására 1244 után visszanyerte, de később idegen kézre került, 1393-ban pedig Füzitővel egyetemben ismét az apátság birtoka.
Tömörd 1382-ben még az apátságé.
Ölbő 1245-ben hagyomány útján kerül az apátság birtokába.
Dinnye birtok Apáti nevű részét 1334-ben Vilmos apát átengedte a gugi nemeseknek.
Tatán malma és háza volt az apátságnak, miről egy 1398. évi oklevél tesz említést. (A Pannonhalmi Szent Benedek-rend Tört. II. 132–137.)
