IV. Béla.
IV. Béla.
Okleveles adataink csupán Csanak és Igmánd (Nagy-Igmánd) pusztulásáról vannak (Wenzel, VII. 456–457.), de általában a dunántúli részen a pusztítás már kevesebb áldozatot követelt, azonfelül a Vértes-hegység rengetegei is biztos menedéket nyújtottak a menekülőknek. A tatárok kitakarodása után IV. Béla király az ország helyreállításához fogott. A helyreállítási munkálatokban nagy segítségére volt egy Henu, vagy kicsinyítve Henel Enok, nevű zsidó, a ki Ausztriából jött be az országba, s a kit a király 1245-ben, mint kamaraispánt a királyi jövedelmek kezelésével bízott meg, s utóbb valószínűleg pénzösszeget is kapott tőle, Komárom várát a hozzá tartozó husz faluval, s egy tatai malommal együtt a nevezett zsidónak adta zálogba. Henel vagy Henuk még 1265 előtt elhalván, mivel fiai az atyjuk által kibérelt harminczad után hátralékos 800 márkát nem tudták lefizetni, Komáromot a király tartozékaival elvette tőlük.
E helyreállítási munkálkodásai közepett nagy gondot fordított az erődítésekre, ezért a Komárommal Folwyne által megkezdett erődítést folytatta, 429mely körülmény sok embert csődített Komáromba, különösen azok közül, a kik a tatárpusztítás alatt a Vértes-hegységben találtak menedéket. IV. Béla király az erődítési munkálatok intézését és a város felépítését Walter comesre, az új budai vár bírájára és kamaraispánra bízta, kinek 1265. április 1-én Komárom helységet adta tartozékaival és Komárom-Udvarnok faluval együtt, de Komárom felvirágoztatásáról sem feledkezett meg, mert az ottlakóknak és a megtelepülőknek ugyanazokat a szabadalmakat adta, a melyeket a budai várhegy lakói élveztek.
1265-ben a király meglátogatta az épülő várost, a hol királyi palotája is volt (Szalay József: Városaink a XIII. században) s ott november 30-án egy peres ügyet intézett el. (Gyulai Rudolf i. h.) 1268-ban pedig megerősítvén Walter comest a komáromi vár és várjavak birtokában, neki Komárom városát adományozza. (Knauz, I. 550.)
Ressl vagy Ressul német lovag, a ki a király hívására bejött az országba, Udvard helységet nyerte, melynek bessenyő lakosai a tatárjárás alatt kipusztultak, míg az udvardi vámot Sebret lovagnak, adományozta, Sigfried lovagnak pedig 1256-ban a két Örsöt, Kurtakeszit és Vért helységet. (Knauz, I. 435., 548.) Ressul lovag azonban, miután egyideig békében megvolt, agyonütött egy nagyszombati polgárt, mire a megölt ember polgártársai panaszára bajvívásra ítéltetett. Ressul meghatározott vérdíjban kiegyezett a meggyilkolt özvegyével, de mert fizetni nem tudott, jószága az özvegyé lett, maga pedig királyi engedélylyel elhagyta az országot. (Pauler Gyula i. m. II. 201.)
A füzitői szabadsorsú gyarmatosoknak a király 1263-ban adott szabadalomlevelet a szentmártoni apáttal történt megállapodása alapján, hol az apátságnak már régebb időből voltak kiváltságai. (Gyulai Rudolf i. h.) Majd a Sár nevű birtokot adta a füzitői vendégeknek, hogy őt élelmiszerekkel lássák el, a hányszor a mai Almási puszta és Naszály közt elterülő Királyszéknek nevezett dombon ítélőszéket jön tartani.
A mint évek munkája árán az ország kiheverte a tatárjárás okozta pusztítást, Béla király ismét az elidegenített várjavak visszaszerzésére törekedett. Igy többek között a banai vár elidegenített tartozékainak visszaszerzésére 1258-ban Vincze nyitrai püspök küldetett ki. (Fejér, V. 1., 318. – VII. 1., 306.) De már a várjavak visszavétele sokkal nagyobb kímélettel történt, mint a tatárjárás előtti korszakban.
Maga IV. Béla is sűrűn jutalmazta híveit a várjószágokból. Igy Folwyne, Komárom erődítési műveinek megkezdője a Hetény határában fekvő várföldekből nyert adományt 1245-ben. (Fejér, VIII. 3., 144.) Várföldekre, illetőleg az egykori királyi szolgálmányosok földjeire, telepedtek Ressul, Sebret és Sigfried német jövevény lovagok is. Az Igmánd nembeli Endre comes a kir. lovászok csanaki birtokát nyerte, a kik a tatárjárás alatt szétfutottak, de mivel utóbb közülök többen jelentkeztek, 1257-ben a király a birtok két harmadát meghagyta Endre comes kezében, egy harmadát pedig a megkerült lovászoknak adta.
