A trencséni csata.
A trencséni csata.
1709. február közepén Károlyi Sándor Jászfaluig hatolt, de mivel a hófuvás miatt nem mehetett előre, az udvardi járásban maradt. Hadát még márcziusban is itt találjuk, a nép rengeteg kárára.
Eközben a császári had is mindegyre nagyobb területet foglalt el a vármegyében. Február 15-én 3000 német vonult Füssre, hol Balogh István kuruczezredes birtokait prédálták fel. Egy másik csapat Fürt, Ölyvedet és Csúzt foglalta el s a Zsitva vizéig hatolt.
A császári had előnyomulásával megkezdődtek a kegyetlenkedések is. Jászfalun a bírót, mert nem adott nekik hírt a kuruczokról, a falu közepén lefejezték, Köbölkúton pedig az elfogott ifjabb Bottyánt lábánál fogva felakasztották.
A nyár folyamán a kuruczok több ízben intéztek támadást a császári had ellen. Május havában újra az egész Csallóköz birtokába jutottak, honnan gyakran fenyegették a Dunán leevező bárkákat, melyeket hatalmukba kerítvén a bennük talált lőszert és élelmiszereket az érsekújvári várba szállították.
Augusztus vége felé Szekeres kuruczezredes Győrből 300 németet kicsalt Pannonhalma tájára, hol a kuruczok legnagyobb részüket levágták. Októberben az érsekújvári kuruczoknak még egy vitéz kirohanásáról van adatunk, midőn a Savoyai Eugén-féle dragonyosezredet tették tönkre, majd október végén egy 470kuruczcsapat Komárom alá csapott, mely alkalommal gróf Zichy György alezredes, komáromi helyettes várparancsnok is fogságba esett.
Szeptember havában (24–25-én) a kuruczokat pótolhatatlan veszteség érte Bottyán János halálával, de ekkorra már az egész vármegye a császáriak birtokában volt, egyedül Érsekújvár állt még, hol a kurucz vármegye is otthonra talált. Érsekújvárt Károlyi Sándor még 1710 tavaszán rendkívül ügyesen kieszelt és végrehajtott terv szerint ellátta élelemmel. De ez intézkedések már nem akadályozhatták meg a magára hagyott város feladását. Heister 1710 augusztusában ismét körülzárta Érsekújvárt, melyet szeptember 24-én a kuruczok át is adtak a császáriaknak. Az átadási feltételek a várban levő nemességnek is fegyveres kivonulást biztosítottak. A kuruczpárti vármegyei tisztviselők is hazatértek házi tűzhelyeikhez, de sajnos, az iratokat a történetírás pótolhatatlan kárára nem szolgáltatták át a labancz vármegyének, melynek élén ekkor már az I. József által kinevezett gróf Esterházy József főispán állott.
Érsekújvár feladásával a kuruczvilág véget ért Komárom vármegyében is, melynek népe ettől kezdve csak tétlen szemlélője volt annak a nagy küzdelemnek, mely a szatmári békével ért véget.
Közel két századon át tartó küzdelem történetét zárjuk be e fejezettel.
A török hódoltság, a szabadság- és vallásharczok alatt elpusztított, agyonsanyargatott vármegyének hosszú időre volt szüksége, hogy új életre kelve, a nemzeti törekvések korában újból vezérszerepre juthasson.
