A pozsonyi országgyűlés.
A pozsonyi országgyűlés.
Az 1708. február 29-ére hirdetett pozsonyi országgyűlésen, bár Rákóczi nem ellenezte, a kuruczpárti vármegye nem jelent meg, mert a rendek attól tartottak, hogy őket a kényuralom bosszújának fogják kiszolgáltatni, ellenben ott volt a Komáromba szorult labancz vármegye, melyet Labody Ádám, Hajnal Márton és Nedeczky Mihály képviseltek.
Ám ezeknek az országgyűlésen nem sok dolguk akadt, annál több teendőjük volt a császári hadvezetőséggel a vármegyére kirótt szolgálmányok ügyében. Május 17-én elismerték a követek, hogy Ebergényi László tábornok 1707. november 1-től 1708. április végéig a megyére kivetett szolgálmányokból csak 6495 font húst, 135 font sót, 7037 mérő zabot, 49 szekér szénát és 150 frt 40 krt kapott, míg a vármegye hátraléka 969 frtot tesz ki. Bottyán, hogy a császáriak Komárom és Esztergom közötti összeköttetését elvágja, a karvai sánczokat május havában megnagyobbíttatta. A komáromi őrség meg akarta ugyan akadályozni ebbeli munkájában, de Bottyán visszaverte a támadást.
A karvai sáncz csakhamar elkészülvén, valósággal elzárta a Dunát, úgy hogy maga az esztergomí várparancsnok is Komáromban rekedt. Alig erősítette meg a karvai sánczokat a fáradhatatlan kuruczvezér, csakhamar elvágta a Vág-Sellye és Gúta közti összeköttetést. Innen Nyitra vármegyébe tette át hadműveleteinek középpontját, majd Surányon át Érsekújvárba tért vissza. Mikor pedig az újonnan kinevezett fővezér, gróf Heister Szigbert a Dunántúlra csapott át, Bottyán Gútánál és Komáromnál figyelő zászlóaljakat hagyván hátra, egész Pozsonyig nyomult. A nyár folyamán a portyázások s a kisebb csete-paték szünet nélkül folytak. Bottyán július 12-én kémszemlére indult Gúta felé, hogy a császáriak állásáról tájékozva legyen, de a kuruczok előnyomulása következtében július 24-én Pálffy János a gutai őrséget jelentékenyen megerősítette.
469Noha Bottyán csak 4000 emberrel rendelkezett, július végén az Érsekújvárról hozott réstörő ágyúkkal megtámadta a gutai sánczokat, míg lovasezredét Komárom felé állította fel, nehogy az ottani őrség segélyt hozhasson a gutaiaknak. A réstörő ágyúk fedezete alatt heves rohammal csakhamar hatalmába kerítette Gútát, melynek őrségét a kuruczok nagyrészt levágták, s csak nehányat fogtak el belőle, kiket Érsekújvárba szállítottak. Bottyán a kuruczok által »békavár«-nak gúnyolt gutai erősségeket lerontatván, hadaival a fejedelemhez csatlakozott.
Bottyán sikereit azonban csakhamar lerontotta a trencséni vereség, mely végzetes fordulópont a szabadságharcz történetében. A csatavesztés következtében az egész Vágvonal a császáriak kezébe került. Heister még augusztus közepén helyreállíttatta a lerombolt gutai erődítményeket és azokba dánokat helyezett el. Augusztus 18-án 4000 dán gyalogos indult Gútára, 2000 dán és ugyanannyi császári lovas pedig Királyfalva felé. Szeptemberben a császáriak a karvai sánczokat is hatalmukba kerítették, melyeket Bottyán Bercsényi utasítására lerontatott, s azokat helyreállítván, onnan egész Madarig pusztították a vidéket. Az áruló Ocskay még augusztus 28-án igéretet tett Pálffynak, hogy Bottyánt elfogja, de e tervét nem hajthatta végre, mert Bottyán ekkor betegen feküdt Visken, s nem Garam-Szent-Györgynél, mint Ocskay hitte.
Időközben Heister a Dunántúlról visszatérvén, átkelt a Vág-Dunán s szeptember 18-án Érsekújvárt fogta ostrom alá, de mert Bottyán még a nyár folyamán kinyittatta a zsilipeket, így a várhoz vezető útak annyira el voltak iszaposodva, hogy az ostromlók előnyomulása legnagyobb nehézségekbe ütközött.
Bár Heister a Gútáról hozott ágyúkkal a malom erődöt elfoglalta, az érsekújvári vár ostroma heteken át egy lépéssel sem haladt előbbre, ezért október 11-én abbanhagyva a meddő küzdelmet, a bányavárosok felé indult.
Alig hagyta el Heister Érsekújvár vidékét, Bottyán ismét előnyomult a Zsitva mellékéről s Ebeczky, valamint Balogh István hadait Jászfalu, Kürt, Csúz, Ölyved, Für, Bény és Zseliz falvakban helyezte el.
Illyképp az udvardi járás, bár kisebb küzdelmek árán, megmaradt a kuruczok kezében, de a vármegye dunántúli részében a császári had ütött tábort.
Heister már november 29-én ráparancsolt a vármegyére, hogy a Bareith-féle dragonyosezred és a Tolletián-féle gyalogezred tizenkét századát, valamint a rácz katonaságot helyezze el a meghódított falvakban. A császári had, de különösen a ráczok beszállásolása szinte elviselhetetlen csapás volt a lakosságra.
Heister, miután Érsekújvárt fegyverrel nem bírta elfoglalni, a vár kiéheztetését tűzte ki czélul. Ezért október 5-én meghagyta az alispánnak, hirdesse ki a vár körüli falvak lakosai előtt, hogy mindazokat, a kik az érsekújvári kuruczoknak élelmet szállítanak, karóba fogja huzatni. Csakhogy az érsekújvári vár, Bottyán gondoskodásából, hosszú időre el volt látva élelemmel és lőszerrel, s a kuruczok a várra támaszkodva, gyakori kicsapásaikkal tömérdek kárt okoztak a császáriaknak.
