Érsekújvár eleste.
Érsekújvár eleste.
Forgách vereségének híre nagy megdöbbenést okozott a vármegyében, a megfogyott érsekújvári őrség kiegészítésére Komáromból is küldtek katonaságot, de ez már nem sokat lendített a vár sorsán, mert Érsekújvár szeptember 26-án kaput nyitott. Érsekújvár eleste után egyedül Zrinyi Miklós vette fel a küzdelmet 460a törökökkel. Október havában ismét Komáromnál táborozott, honnan október 16-án csatlakozásra szólította fel a győrvármegyei nemességet. (Tört. Tár VII. 253.) Hadával az Érsekújvárról Esztergomba visszatérő törököket folytonos támadásokkal zavarta, sikerült is neki a tatárok által elfogott rabok egy részét kiszabadítani. (Millenn. Tört. VII. 175–181.)
Az 1664. évi hadjárat folyamán Des Souches császári fővezér Nyitra visszavétele, s a lévai, majd a szentbenedeki győzelem után Érsekújvárt vette ostrom alá, de Montecuccoli szentgotthárdi győzelme ellenére is csakhamar összeszedték magukat a török hadvezérek. Ahmed basa Esztergomon át sietve vonult Érsekújvár felmentésére, minek hírére a császári sereg abbanhagyta az ostromot.
A szégyenteljes vasvári béke (1664 aug. 14.) értelmében Érsekújvár továbbra is török kézben maradt, ezzel a vármegye dunáninneni része továbbra is ki volt szolgáltatva a török martalóczoknak. A vasvári béke ugyan egy időre a török háborunak véget vetett, de a békekötés következtében támadt általános elégületlenség újabb bonyodalmakba sodorta az országot.
Főleg az Érsekújvár vidékén lakó birtokosok voltak elkeseredve, mert előre látható volt, hogy a török folytatni fogja hódításait, de másrészt a török közelléte örökös rettegésben tartotta a csallóközieket. A bécsi udvar némi kísérleteket tett ugyan a kedélyek megnyugtatására, de a nemzetnek ellene táplált bizalmatlansága már sokkal mélyebb gyökeret vert, semhogy egykönnyen kiirtható lett volna. A kormány tehát mindenekelőtt az ország fékentartását tűzte ki czélul.
E végből a várakba csak katholikus vallású, leginkább császári főtiszteket neveztek ki kapitányokul, a városok szabadalmait megnyirbálták s a városi közigazgatás élére katholikus vallású előljárókat tettek; ezzel egyúttal megkezdődött a protestánsok üldözése és elnyomása, valamint a gyanusítottak ellen való hajsza is.
Teleki Mihály már 1665. január 3-án írja Szatmárról, hogy az érsekújvári főkapitányságot Komáromba helyezték át, melynek parancsnoka báró Zuza tábornok lesz.
Azonban ekkor még Des Souches volt a komáromi várkapitány, a ki a városi közigazgatás ügyeibe is minduntalan beleavatkozott. 1666-ban az ő erőszakos fellépése következtében alakult a városi tisztikar, hosszú idő óta első ízben, csupa katholikusokból. Utóda, báró Zuza a hitfelekezeti ügyekbe még jobban beleártotta magát. 1668-ban meghagyta az alispánnak, hogy a katholikus ünnepeket a nem katholikus vallásúakkal is tartassa meg. E miatt már április 23-án zavargások voltak a városban, de az ügy szóba kerülvén a vármegyei közgyűlésen, a főispán a protestáns nemességnek adott igazat.
