Esterházy Antal.
Esterházy Antal.
Gróf Esterházy Antal (született 1676. † 1722.) már kora ifjuságában a törökök ellen harczolván, fogságba esett, s szabadságát csak a karloviczi béke után nyerte vissza. Ezután számos kitüntetésben volt része. Többek között Pápa város kapitánya és egy császári ezred parancsnoka volt. Midőn főispáni székét elfoglalta (augusztus 29.), akkor már az egész vármegye telítve volt a kurucz támadás hírétől szított forradalmi hangulattal.
Lipót még augusztus 20-án meghagyta a vármegyének, hogy a Komáromból Árva és Likava várakba rendelt hadiszerek elszállításáról gondoskodjék. Alig néhány hét mulva újabb királyi rendelet érkezett a vármegyéhez, melyben 463Érsekújvár és Komárom erődítési munkálataihoz közmunka kirndelését parancsolja. Szeptember 19-én személyes nemesi felkelést rendel el a felkelők ellen. A felkelt nemesség gyűlőhelyéül Komárom és Esztergom volt kijelölve. A felkelősereg azonban lassan készült fel, s ezért október 3-án a király újabb sürgető rendeletet intézett a vármegyéhez.
A kuruczhad e közben egyre jobban közeledett a vármegye határához.
Hatástalanok maradtak Lipót király október 18-iki kiáltványai, melyekben közbocsánatot hirdetett, de egyúttal meghagyta a vármegyének, hogy a kuruczokat, a kik csatlakozásra szólítják fel a népet, fogják el és adják át Huyn és Pfeffershoven császári parancsnokoknak, kik a pártütőket irgalmatlanul ki fogják végeztetni.
A nemesi felkelés végre nagy nehezen felkészült és Forgách Simon tábornok vezérlete alatt a kuruczok ellen indult, de Zólyomnál ismételten megveretvén, Pozsonyig hátrált. Deczember 24-én Károlyi Sándor Dévénynél átkelt a Morván, Alsó-Ausztriát pusztította, mialatt a kuruczok a Csallóközben egész Komáromig portyáztak.
Lipót király rendelete, mely újból 102 lovas és gyalogos kiállítását követelte a vármegyétől, kissé megkésett, épp úgy feleslegesnek bizonyult Esterházy Antal főispán parancsa, mely a vármegyei lovasságot Gönyőhöz rendelte. Az új év (1704) lényeges fordulatot idézett elő a dolgok állásában. A kuruczok a Dunántúlra csaptak át, mely szintén a felkeléshez csatlakozott. A következő (1704.) év elején Esterházy Antal főispán is Rákóczi pártjára állott. Példáját követte az egész vármegye nemessége, egyedül a megvíhatatlan komáromi vár maradt meg a császáriak birtokában, honnan azonban a kuriális nemesek lassanként kiszökdöstek.
