Rabutin Lajos.
Rabutin Lajos.
Deczember 25-én Bottyán elhagyván Császárt, hol legutoljára táborozott, Pápa felé vonult, ezzel Starhemberget kizavarta téli nyugalmából, a ki lovasságát átküldte a Dunántúlra. Gróf Rabutin Lajos császári tábornagy, az erdélyi hadsereg vezére Pest felé közeledett. Bercsényi meghagyta Esterházynak, hogy Szent-Péternél annyi haderőt gyüjtsön egybe, a mennyi a komáromi helyőrség kicsapásainak megakadályozására szükséges, a többi hadával pedig vonuljon Esztergom felé.
Esterházy január derekán csakugyan elhagyta Szent-Pétert s Esztergomnál helyezkedett el, honnan szükség esetén a karvai révhez vonulhatott vissza.
Rabutin hada eközben fáradtan, rongyosan és éhségtől kimerülve, csakugyan Pestre érkezett.
Bécsből Rabutin hada számára a Dunán 8000 akó lisztet küldtek, de a szállítmány a zajló jég miatt Komáromnál tovább nem juthatott, de itt rekedt még Starhemberg hadsegéde, Defigny is, a kit a fővezér Rabutin elé küldött.
Rabutin Bicskénél adott Starhembergnek találkozót, a ki Mosony vármegyéből 500 válogatott lovasának fedezete alatt, Tatán át vonult Bicskére, hol a haditanács február 8-án összeült.
A bicskei haditanácsból Tatán és Győrön át visszatérő Starhemberget azonban a kuruczok, (Kisfaludy László ezrede), Igmándnál megtámadták, de mivel a támadók ereje csekély lehetett, a fővezér akadály nélkül Bécsbe juthatott. (Thaly Kálmán: A Dunántúli Hadjárat. Századok, 1879.)
Bottyán hogy Rabutinnak Starhemberggel való egyesülését megakadályozza, Pápára tette át főhadiszállását és Török István huszárezredét rendelte ki a Karvával való közlekedés fentartására. Mielőtt a hadműveletek kezdetüket vették, Bottyán közbenjárására a dunántúli nemesség és az odavaló tisztek családtagjai a karvai réven át Lévára vagy Csábrágra költözködtek. A karvai rév volt az egész dunántúli hadjárat folyamán az összekötő kapocs egyrészt a bányavárosok és Érsekújvár, másrészt Bottyán hadteste között.
E réven át nyert a diadalmas kurucztábornok a hadsereg számára élelmet és hadiszereket.
Bottyánnak Rabutin hadai felett kivívott sikerei lényegesen megváltoztatták a helyzetet. A császári had már márcziustól kezdve inkább csak a védelemre szorítkozott, ekként a vármegye dunántúli része egy időre megmenekült a háború borzalmaitól, de annál többet szenvedtek a csallóközi helységek, hol a császári had áttelelt vagy tavaszi szálláson volt.
A gutaiak márczius 26-án kelt levelükben panaszkodnak, hogy a Krosenfeld-ezred, mely egy hónapig volt náluk, csaknem mindenüket elpusztította.
A székhelyéről kiszorult vármegye május havában tartotta közgyűlését, melyen az emlékezetes ónodi országgyűlésre Konkoly-Thege László alispánt választották követül. Eközben a Komáromban rekedt és a császári kézen levő csallóközi nemesség, felsőbb parancsra, szintén közgyűléseket kezdett tartani, főképp, hogy a mindegyre sűrűbben érkező rendeletek végrehajtására a szükséges közegek rendelkezésre álljanak. A labancz vármegye 1707. június 8-án tartotta tisztújító közgyűlését, mely alkalommal alispánná Baranyay Györgyöt, központi szolgabíróvá Gyárfás Istvánt, esküdtekké Bokor Lászlót, Somody Györgyöt és Ander Istvánt, jegyzővé pedig Nedeczky Mihályt választották meg. Több szolgabíróra nem volt szükség, mert a vármegye dunántúli része, valamint az udvardi járás a kuruczokhoz csatlakozott.
468Egy 1707-ből való, különben meglehetős hiányos kimutatás a következő helységeket sorolja fel, a melyek Rákóczihoz csatlakoztak: Mocsa, Almás, Szend, Kocs, Neszmély, Bánhida, Szőny, Igmánd, Tarján, Naszály, Császár, Dad, Szomód, Lábatlan, Szomor, Környe, Héreg, Ács, Bokod, Tárkány, Bana, Gyermely, Baj, Oroszlánkő, Szák, Ászár és Kisbér.
Starhemberg még mielőtt a vágmelléki hadműveleteit végrehajtotta, a karvai sánczok ellen intézett rohamot, de nagyobb kárt nem okozott a kuruczoknak. Rabutin tábornagy, ki Bottyánnal szemben semmire sem mehetett, seregének a dunántúli harcztérről való elszállítását kezdte meg. Tüzérségét és gyalogságát augusztus 18-án Gönyőnél hajókra rakva, Komárom és Esztergom felé szállíttatta, maga pedig öt lovasezredével a part mentén követte őket. Augusztus 19-én Ácsnál, 20-án Szőnynél állapodott meg, honnan egy különítményt Tata elpusztítására küldött, mely város, noha a vár újból a császáriak kezébe került, híven támogatta a kuruczokat. A császári had a kuruczokhoz hű Tata városát kirabolta és felégette.
Szekeres István ezredes, a kit Bottyán Rabutin szemmeltartására küldött, fürge kuruczlovasságával Esztergomtól folytonos támadásokkal Pestig nyugtalanította Rabutin utóhadát, s tömérdek zsákmányt vett el a császáriaktól. (Thaly Kálmán: Századok, 1880. 24.)
Az október havában beállott rendkívüli nagy esőzések és vízáradások a hadjárat folytatását lehetetlenné tevén, Bottyán három-négyszáz hajdút rendelt portyázásra a Vértes hegységbe. Az év végén Bottyán megvált a dunántúli hadak parancsnokságától, helyébe az érsekújvári tábornokságot foglalta el. Még mielőtt elhagyta Dunántúlt, Szekerest ezredével Komárom és Tata elé rendelte, az év vége felé pedig Szekeres és Goda István lovasezreit rendelte Komárom vármegye tatai és gesztesi járásaiba, melyek Győr, Komárom és Tata közt portyáztak. Bottyán csak 1708. január közepén kelt át Karvánál a Dunán, útközben bátorkeszi kastélyában nehány hétre megpihenvén; február elején átvette Nyitrán a vezérletet báró Andrássy Istvántól. (Thaly Kálmán: i. h. 156. l.)
Midőn Bottyán átvette az érsekújvári tábornokságot, a Vág melléke kurucz kézben volt, de a Csallóközben Szeredtől Komáromig császári had tanyázott, mely Gutánál és Szerednél erősen elsánczolta magát. A császári hadakkal szemben Újvár és Csenkevár, valamint a karvai rév között Berthóty István dandára táborozott.
