A jezsuiták Komáromban.
A jezsuiták Komáromban.
1645-ben tért vissza gróf Nádasdy Ferencz is, a ki a katholikus hitet főleg a vármegye dunántúli részében elterülő uradalmaiban igyekezett terjeszteni. A jezsuita misszió fentartását Komáromban gróf Althan várparancsnok és báró Jakusich György püspök bőkezű alapítványai biztosították.
Gróf Puchaim János Kristóf várkapitány 1649-ben a várgrófi házat átadta a jezsuitáknak, a kik legott hozzáláttak kollégiumuk megépítéséhez, melyet a mai sétatér elején, a várba vezető út mellett emeltek. 1673-ban megkapták a lutheránusoktól elvett templomot is. Ez a későbbi Szent János templom. A jezsuiták végleges megtelepedésével a térítés is mindegyre nagyobb arányokat öltött. 1659–1660 között a szentpáli pusztán, 1662-ben az újvárban építettek a jezsuiták kápolnákat. 1661-ben Tatába, 1673-ban Ekelre és Aranyosra, 1675-ben Őrsre jártak lelkészkedni.
A lelkipásztorkodás mellett a jezsuiták nagy sikert értek el a tanítás terén is. Komáromi gimnáziumuk megnyitásának pontos évét nem állapíthatjuk meg, valószinűleg 1635–1648 között, de a jezsuiták évkönyvei szerint 1654-ben már fennállott. 1662-ben a jezsuita-rendtag mellett egy világi tanár is működött. 1678-ban a tanulók száma a kétszázat meghaladta. 1679-ben azonban, valószínűleg a kuruczháborúk következtében, a tanulók száma csak valamivel emelkedett felül a százon. 1681-ben a tanulók egy latin drámát adtak elő, melynek czíme ez volt: »Damietta ostroma II. Endre király által.« A humaniorák első osztályának megnyitását 1698-ban Kollonics Lipót bíbornok-érsek 12.000 frtos alapítványa tette lehetővé. Ez évtől három jezsuita tanár működött a gimnáziumban és a tanulók száma háromszázra emelkedett. 1701-ben már a rhetorikai osztály is megnyílt. 1703-ban, a szabadságharcz kitörésének évében már mintegy négyszáz tanulója volt a komáromi gimnáziumnak. 1701-ben a felső osztály 481tanulói gróf Zichy László főispán tiszteletére egy drámát adtak elő, melynek költségeit a vármegye rendei fedezték. (Gyulai Rudolf i. m. 129–131.)
