Az esztergomi érsekség.
Az esztergomi érsekség.
Ez azonban csupán előjátéka volt a Pázmány Péter által megindított térítési munkának, mert az érsek tevékenységét a Bethlen-féle felkelések hosszabb időre megbénították. Midőn Pázmány az esztergomi érsekséget elfoglalta, az érseki birtokok jelentékeny része Komárom vármegyében is a törökök birtokában volt.
Pázmány észszerű gazdálkodása azonban csakhamar jövedelmezőkké tette a megmaradt prímási birtokokat.
A megyebeli érseki javakat az érsek újvári tiszttartójával kormányoztatta, a kit egyúttal a térítések alkalmával is felhasznált.
480Pázmány térítői működése első sorban arra a területre irányult, mely egész Komáromig terjedt, miután ez a terület a király birtokában volt.
Leginkább a főurakat és a főtisztviselőket, valamint a hadparancsnokokat térítgette, a kik között a katholikus elem csakhamar túlsúlyra is jutott. Pázmány további térítési működésében ezekre akart támaszkodni, noha közreműködésükben nem mindig volt köszönet. Igy pl. Reiffenberg János komáromi várkapitány (1616–1623.) és a komáromi váruradalmának zálogos-birtokosa, túlbuzgalmában Komáromban a református templomot, iskolát és paplakot leromboltatta, minek következtében Bethlen Gábor viszonzásul a komáromi várat vette ostrom alá, melyet bevenni nem tudott ugyan, de a város ez alkalommal a lángok martaléka lőn.
Az 1629. október 4-én tartott egyházmegyei zsinat 46 plébániát sorol elő a komáromi főesperességben (Tudom. Gyüjt. 1829. IV. 4. l.), ám ez a szám csupán a papiroson volt meg, mert az 1634. évi egyházlátogatás alkalmával is csak Komáromban, Gútán, Naszvadon, Héderváron, Ásványon és Medvén voltak plébánosok. Vámoson és Udvardon világi emberek működtek, de a papság nem felelt meg hivatásának; nagy részéről Pázmány kedvezőtlenűl nyilatkozott, de nem mozdíthatta el őket, mert különben a hívek ismét a protestantizmus karjaiba vetették volna magukat. Komáromban 1622-től a nagyszombati ferenczrendiek jártak misszióra 1626-ig, midőn gróf Althan Adolf a jezsuiták számára itt misszióházat alapított.
Az udvardi járásban ezidőtájt az érsekújvári ferenczrendiek végezték a lelkipásztori teendőket, kiknek részére Pázmány 1626–1630 között templomot és rendházat építtetett, melyet 1631-ben szentelt fel. (Fraknói Vilmos: Pázmány Péter, 193.)
Pázmány, a világi hatalomra támaszkodva, először az érseki birtokokról űzte el a prédikátorokat. Példáját követték a világi urak is, így rövid idő alatt Bajcs, Bálvány-Szakállas, Hetény, Mócsa, Apácza-Szakállas, Izsa, Komárom, Szent-Péter és Tata maradt protestáns lelkipásztor nélkül. Az érsek a ferenczrendiket akarta letelepíteni Komáromban, de ebben korai halála (1637.) megakadályozta.
Bármily nagy csapás érte az egyházat Pázmány elhunytával, a katholikus hit terjedése immár biztosítva volt. Pázmány halálakor a vármegyében birtokos főurak legnagyobb része katholikus volt, mint gróf Zichy István, gróf Esterházy Miklós nádor, csallóközi birtokos, a Pálffyak, a Csákyak, az Apponyiak, a Thuryak a Csereyek stb.
