A piaristák.
A piaristák.
A piaristákat (kegyes tanitórendieket) gróf Esterházy Miklós telepítette le Tatára. 1764-ben rendházat adományozott nekik, mely mellett a Kalazanti Szent József tiszteletére szentelt templom épült. Mária Terézia királynő 1765-ben kelt jóváhagyása következtében a piarista rend tagjai még ebben az évben átvették a rendházat s november hó 13-án megnyitották a gimnáziumot, melybe 415 tanuló jelentkezett felvételre, de ezeknek jórészét részint előhaladott koruk, részint helyszűke miatt felvenni nem lehetett.
1767-ben már benlakó növendékeket is vettek fel.
Az 1777. évi tanrend szerint a gimnázium öt osztályú beosztást nyert, a tanulók száma 1805-ig 200-ra növekedett.
II. József uralkodása végén a cs. kir. élelmezési biztos, az iskola tantermeit, a folyosókat s a magtárt lefoglalván, a tanároknak saját szobáikban kellett a növendékeket tanítani.
1806–1807-ben a gimnázium hatosztályúvá lett, melyben a tanulók száma a 280-at meghaladta, ez az állapot az 1850–51. tanévig fennállott. A gimnázium mellett fentartott nevelőintézet főleg 1817-től egész 1848-ig jó hírben állott és jelentékeny látogatottságnak örvendett, benne a legelőkelőbb családok gyermekei nyertek elhelyezést.
A szabadságharcz lezajlása után a hazafias piaristarend is megérezte az önkény vaskezét. Az 1850–51. tanévtől kezdődőleg az eddigi hat osztályú gimnázium négyosztályúvá alakíttatott s az ifjúság száma is jelentékenyen apadt, mindamellett az önkényuralom alatt a tanárok a szabadságharcz alatt tanúsított hazafias magatartásuk miatt tömérdek zaklatásnak voltak kitéve, csak 483az 1867. évi kiegyezés óta kezd a tanintézet ismét virágzásra emelkedni. (Mészáros Ferencz: A magyarországi kath. gymnasiumok története.)
A jezsuiták 1748–1761 között építették Komáromban a Szent András templomot, melyet az 1763. évi földrengés erősen megrongált, s csak 1771-ben készült el újból. A jezsuitarend eltörlése (1774) után a Szent András templom plébánia-templommá lett, míg a rendházat és gimnáziumot Mária Terézia királynő 1780-ban a benedekrendieknek adta át.
Midőn II. József a benedekrendet 1784 november 14-én feloszlatta, a komáromi gimnázium vezetését világi tanárokra bízta, a kik között azonban több exjezsuita és volt benedekrendű szerzetes, valamint piarista is volt. Ezek közül főleg Révai Miklós és Schwarzel Zsigmond érdemelnek említést.
Révai Miklós, a nagy nyelvtudós († 1807.), 1799-ben foglalta el tanári székét a komáromi gimnáziumban, hol 1800. június végéig tanított.
I. Ferencz király 1811-ben a jezsuiták egykori gimnáziumát és rendházát visszaadta a benedekrendnek, mely ez időtől kezdve négyosztályú gimnáziumot tart fenn Komáromban. (Rupp Jakab: Magyarorsz. Helyr. Tört. I. 1. 159. – Takáts Sándor: Piaristák Komáromban. – Komáromi Lapok 1887. 20. )
A szabadságharcz alatt a benedekrendiek székháza és a gimnázium is sok viszontagságon ment át. A szabadságharcz riadójára az ifjúság is elhagyta a tantermeket, melyek hosszabb időn át üresen állottak. Az 1848. szeptember 17-én kitört tűzvész alkalmával mind a rendház, mind a gimnázium épületének teteje elhamvadt, s miután a megfelelő épületanyagok hiányában mindkét épület deszkatető alá került, a székház kórházul, a gimnázium pedig katonai raktárul lefoglaltatott.
Az 1849. év őszén a benedekrendiek visszanyerték székházukat, melynek földszintjén tartották az előadásokat. 1850-ben a gimnázium négyosztályúvá lett.
