A schönbrunni béke.
A schönbrunni béke.
Szeptember 25-én ült össze a tatai vár egyik termében Ferencz király elnöklete alatt az a tanács, mely hivatva volt a béke és a háború felett határozni. E tanácskozásban részt vettek gróf Bubna, herczeg Liechtenstein János, a hadsereg fővezére, gróf Bellegarde Henrik József és Stadion. Ferencz király végre hosszas megfontolás után október 14-én Tatán, a várkastély keleti toronyszobájában, aláírta a schönbrunni békét, mely a monarchiát az egész tengerparttól megfosztotta.
Míg a békealkudozások folytak, a Tatán tartózkodó tábornokok és az udvari méltóságok vadászattal töltötték az időt. Károly Ambrus főherczeg, esztergomi érsek is ott lakott, a ki 1809 nyarán huszonhárom éves korában, mint emberszeretetének áldozata, az ottani lelkészlakban fejezte be életét.
499A békekötés után az udvar csakhamar eltávozott Komárom vármegyéből. A háború Komárom város virágzásának alapját vetette meg. Rövid néhány hó leforgása alatt a város lakosai megkétszereződtek, a nagyszámú katonaság számos iparost vonzott Komáromba, a kereskedelem is jelentékenyen fellendült. Ez időtájt közel félezer kereskedő lakott Komáromban. (Wertheimer Ede: Ausztria és Magyarország a XIX. század első tizedében, II. köt. – Krones: Zur Geschichte Österr. – Haditört. Közl. 1889.) A komáromi vár építéséből a városnak is jelentékeny haszna volt. Az erődítvények czéljaira szükséges terület kisajátítása czimén a polgárok három millió forintot kaptak. A ferenczrendűek temploma az erődítési munkálatok alkalmával szintén áldozatul esett. A kisajátításért járó díjat akkoriban a vallásalap vette fel, mely ebből az összegből négy szerzetest és egy ujoncznövendéket tartott a városi plébános segítségére.
A francziák elleni háború újabb áldozatokat követelt a vármegyétől. Az 1811. augusztus 25-ére egybehívott országgyűlés, melyen a vármegyét Ghyczy Ferencz alispán és Ordódy János főjegyző, Komárom városát pedig Rauch János képviselték, 1,000.000 pozsonyi mérő rozsot és másfél millió mérő zabot ajánlott fel, melyből Komárom vármegyére 14.436 mérő rozs és 21.654 mérő zab, Komárom városára pedig 1000 mérő rozs és 1500 mérő zab esett, de ezenkívül a vármegye az inszurrekczionális alapba fizetendő 217.245 forint 2 krajczárból hátralékos 28.375 forint 2 krajczár befizetésére köteleztetett. (Országgyűlési irományok.)
A dunai hajózás érdekében Csepy Zsigmond ügyvéd buzgólkodása következtében 1807-ben létrejött az első hazai biztosító társaság, az ú. n. »hajókármentesítő társaság«, mely Pesten, Mosonban, Baján, Monostorszegen és Törökbecsén állított fel ügyvivőségeket.
I. Ferencz király 1805-ben egy új (Rókus-napi) vásár tartására adott engedélyt. Újabb czéhek is alakultak, mint a szíj- és nyereggyártók, kőművesek, kőfaragók czéhei, ezek 1815-ben, a molnárok 1818-ban, a hentesek és szűrszabók 1845-ben nyertek czéhleveleket. (Szádeczky Lajos: Értek. a tört. XIV. köt.) Az 1809. évi árvíz után, mely 319 házat döntött össze, a Duna szabályozása is kezdetét vette.
II. József halálát megelőzőleg az alkotmány visszaállításával a vármegyei közigazgatás ismét a rendek által közakarattal választott tisztikar kezébe került.
