II. József halála.
II. József halála.
II. József 1790. január 28-án összes intézkedéseit, a türelmi rendeletre, a lelkészi rendezésre és a jobbágyságra vonatkozók kivételével, egy tollvonással megsemmisítette, a szent koronát pedig Budára szállíttatta. Épp február 20-án, II. József halála napján érkezett a koronát vivő hajó Komáromba, mely elé a város lakossága, Péczely József vezetése alatt zöld galyakkal vonult ki, a ki ez alkalomra írt költeménynyel üdvözölte a koronát kísérő méltóságokat.
A márczius 13-án tartott közgyűlésen a nemzeti ellenállás teljes diadalt ült. A közgyűlés mindenekelőtt II. Józsefnek a türelmi rendeletét, a lelkészi rendezésre és a jobbágyságra vonatkozó intézkedéseit is elveti, mert nem országgyűlési törvények, fanem fejedelmi pátens alakjában jelentkeztek.
Majd lázas sietséggel fogtak hozzá II. József összes intézkedéseinek megsemmisítéséhez.
A felmérési iratokat, melyeket II. József utolsó rendelkezése értelmében a levéltárban helyeztek el, a rendek nem tűrték többé meg s elégetésüket határozták el.
E határozatot Csejtey István szolgabíró hajtotta végre harmadmagával, a hagyomány szerint a szigeti nagy fa alatt. A közgyűlés megtiltotta a tandíjak 494szedését is s a német nyelvnek azonnali kiküszöbölését rendelte el. Készségesen teljesítik Somogyi Dániel volt szentmártoni apát kérvényét, a ki a Benedekrend helyreállítása érdekében fordult a vármegyéhez, mely a szomszéd Győr és Veszprém vármegyéket is támogatásra hívta fel. A visszaérkezett korona tiszteletére gróf Esterházy Károly vezetése alatt koronaőrző bandériumot küldött fel Budára, mely bandérium május 1-étől Győr és Moson vármegye bandériumaival egyetemben május 12-éig teljesített szolgálatot. (Századok, 1881. 339. l.)
A nemzeti visszahatás, mely II. József uralkodásának végszakában a vármegyében nyilvánult, az 1790. június 6-ára egybehívott országgyűlésre kibocsátott követi utasításban is kifejezésre jutott.
A két protestáns felekezet nem elégedett meg a türelmi rendelet fentartásával, hanem követelte annak törvényerőre emelését. A vármegye közönsége nem zárkózott el II. József reformjai elől, de mindenkor hangsúlyozza a nemzeti szellem érvényesülését. Igy a követi utasítások 23. és 42. pontjaiban sürgeti a magyar viszonyoknak megfelelő büntetőtörvénykönyv szerkesztését, de kiköti, hogy a hozandó törvény magyar legyen.
A követi utasítás 29. pontjában a vármegye a főrangú családok bécsi tartózkodása ellen emeli fel szavát s annak meggátlását, illetőleg megszüntetését sürgeti.
De a közjogi kérdések mellett a gazdasági viszonyokra is kiterjeszkedett a követi utasítás.
A követi utasítás 26. pontjában a vármegye a termény-, de különösen a marhavám leszállítását sürgeti s tiltakozik az ellen, hogy a kincstár csupán nyerészkedésből vásárolja össze a marhát.
A czéhek fentartása ügyében pedig hangsúlyozza a vármegye, hogy a czéhek akadályozzák az ipar fellendűlését, mert a felvétel a czéhbe sokba kerül és így a legügyesebb mesteremberek, ha nem tudják lefizetni a felvételi díjat, vagy pedig ha a czéhbelieknél jobban értik a mesterségüket, kizáratnak a felvételből.
Végül felkelti figyelmünket a követi utasítás 24. pontja, mely Komárom várának erődjellegét kívánja továbbra fentartani.
II. József megszüntette a vár erődjellegét, de halála után a vármegye tiltakozott az ellen, hogy az egyes komáromi polgárok, a kik a vár falait építőanyagul megvették, azt lerombolni merészeljék. A vármegye közönsége e tiltakozásával mintha a jövőbe látott volna, midőn a természettől is védett, szinte bevehetetlen komáromi vár fentartása érdekében az országgyűléshez fordult. Pedig alig telt el két évtized s az uralkodócsalád minden kincseivel Komárom, falai közt talált menedéket.
II. Lipótnak 1792-ben bekövetkezett halálával a trón fiára, I. Ferenczre, szállott, a ki egyúttal a kitörőfélben levő franczia háborút örökölte.
