II. József rendszere.
II. József rendszere.
A vármegyénél a német nyelv behozatala nem ment simán. Midőn a rendek az 1784. június 8-án tartott közgyűlésben II. Józsefnek április 26-án kelt rendeletét, mely a német nyelvet, mint a birodalom nyelvét, hivatalos nyelvvé tette, tárgyalták, feliratban fejezték ki aggodalmaikat. Mindenekelőtt hangsúlyozza a vármegye, hogy nem látja be, minő monarchiának, birodalomnak lehet része a független Magyarország. Komárom vármegye fentartandónak véli a latin nyelvet, nem azért, mintha a magyar nyelv nem volna alkalmas, de a latin nyelv használata kényelmesebb, mert a nemesség megszokta. Végül tiltakozását fejezi ki a vármegye a nyelvrendelet ellen, mely nyugalmukból felrázta a rendeket.
A császár parancsának végül mégis engedni kellett és 1785. október 8-ától kezdve a vármegyei közgyűlési jegyzőkönyveket németül vezették. Ez az állapot 1790-ig tartott, midőn újból a latin váltotta fel a német jegyzőkönyvi nyelvet. A német nyelv behozatala csak előhírnöke volt ama nagy közigazgatási reformnak, mely a következő évben életbe lépett.
Éppen ez időtájt halt meg (1758. május 31.) gróf Nádasdy Lipót Flórián, a vármegye első örökös főispánja is, és így a kerületi biztos hivatalba lépése elé a legcsekélyebb akadály sem gördült Komárom vármegyében.
II. József az országot tíz kerületre osztotta fel. Komárom a győri kerületbe soroztatott, melynek élére gróf Győry Ferencz kerületi biztos került. Azonkívül közigazgatásilag Komárom Esztergommal egyesíttetett.
A császár a földrengéssujtotta Komáromot is át akarta telepíttetni a Duna jobb partjára, de a városi tanács e rendeletet nem tartván czélszerűnek, csak egyeseknek engedte meg az átköltözködést, mert különben a lakosok elestek volna a Vág folyón folytatott kereskedelem előnyeitől. (Gyulai R. czikke a Komáromi Közlöny 1889. évfolyamában.)
Az új kerületi biztos nagy buzgalommal fogott hivatalához.
493Első sorban a tűzrendészetre fordítja figyelmét. A községek által beszerezteti a szükséges tűzoltószerszámokat, majd a községi tisztviselőket veszi ellenőrzés alá. A hanyag és mulasztó falusi jegyzőket összeíratja, gondoskodik, hogy a jegyzők pontosan megkapják fizetésüket, adókönyvecskéket hoz be, mi által az adózók nyilvántarthatják tartozásaikat.
Tagadhatatlan, hogy II. József közigazgatási rendszere jelentékeny haladást mutat a rendi vármegyével szemben, de nem tudott és nem akart százados alkotmányunkba beilleszkedni, azért már eleve bizalmatlanságra talált s meg kellett buknia.
A közigazgatással egyidejűleg az igazságszolgáltatást is átalakította a császár.
Az egyesített Komárom-Esztergom vármegyébe is törvényszéket rendelt, mint az igazságszolgáltatás terén első fokú hatóságot, mind a polgári, mind a büntető ügyekben.
1787. végén már behozza az Ausztriában életbeléptetett büntetőtörvénykönyvet, melynek alkalmazása azonban sokszor nevetségessé tette II. József rendszerét. Igy Esztergom-Komárom vármegye törvényszéke 1789. július 11-én százévi súlyos börtönre, azonfelül három napon át két óra hosszat pellengérre és a hóhér által nyilvánosan végrehajtandó botozásra ítélt el egy asszonyt, a ki egy éjjel megölte mostoha gyermekeit s azután bűnét a zsidókra fogta. Lipót király utóbb büntetését 30 évi börtönre változtatta. (Millenn. Tört. VIII. 434.)
II. József rendszere már az 1788. évi török háború kitörésekor is lehetetlennek bizonyúlt. Bármennyire buzgólkodtak is a közigazgatási tisztviselők, a háború viseléséhez szükséges élelmet és takarmányt nem voltak képesek előteremteni.
A czéltalan török háború csakhamar általános elégületlenség kútfeje lesz országszerte, melyet még inkább fokozott az, hogy 1789-ben a vármegyében rossz termés volt, mindazonáltal az összes élelmet és takarmányt Magyarországon akarták beszerezni, még pedig a régi olcsó piaczi árakon. E végből mindenütt összeírták a termést, de a nemesség, sőt a parasztok is ellenállottak. Keszegfalván a lakosok nem akarták megengedni a gabonájuk összeírását, s mivel a szolgabíró nem tágított, agyonlőtték. (Millenn. Tört. VIII. 452.)
Gróf Győry Ferencz kerületi biztost is aggodalom fogja el, sőt a kitört éhínség miatt lázadástól tartott, ezért tanácskozásra hívta az esztergom-komárommegyei birtokosokat, de a meghívottak kijelentették, hogy nincs hatalmuk határozni, mert az a rendeknél (országgyűlésnél) van, és így nincs más mód, mint annak összehívása. (Marczali i. m. III. 406., 542.)
1790 elején a megyei hatóságok és a tisztviselők nem merték elfoglalni helyeiket a közgyűlésen, sőt maga a kerületi biztos is beteget jelentett, annyira félt a közgyűléstől. A vármegye közönsége azonban megerősítette a lemondó tisztviselőket állásaikban, azzal a kikötéssel mégis, hogy a régi alkotmányos módon járjanak el, a felmérési iratokat lefoglalták, a német nyelv használatát beszüntették, melynek helyébe ismét a latin nyelv lépett.
Alig néhány nap alatt az események jelentékeny fordulatot vettek.
