Szluha Ferencz.
Szluha Ferencz.
Az országgyűlésen kifejtett tevékenysége és különösen a pragmatica sanctio létrejötte körül szerzett érdemei csakhamar magas méltóságokba és kitüntetésekre emelték. Az országgyűlés alatt udvari tanácsossá nevezték ki, utóbb 1726-ban pedig bárói rangra emeltetett. Ezért az 1724. évi tisztújító közgyűlésen lemondott az alispánságról, de a vármegye ragaszkodásának jeléül Szluhát táblabírónak választotta, míg az alispáni széket Gyulay Ferencz, a szomszéd Esztergom vármegye alispánja foglalta el.
1732-ben a II. alispáni tisztséget újból rendszeresítették. Az I. alispán fizetését 500, a II. alispánét pedig 300 forintban állapították meg, míg a főjegyzőét 300, a szolgabírákét 200 forintra emelte fel a vármegye közönsége.
A vármegyei közgyűlések számát és a tárgyalási rendet 1717. április 13-án alkotott szabályrendelettel állapították meg a rendek. Érdekes, hogy ez a szabályrendelet megszüntette a közgyűlések alkalmával adatni szokott lakomákat is.
A dohányzást már az 1717. évben szigorúan eltiltotta a vármegye. Az 1724. november 9-én hozott statutum e tilalmat megismételvén, a büntetést 50 dénárban állapította meg. Az 1726. január 11-én tartott közgyűlés meghagyta a tisztviselőknek, hogy a hivatalos levelezéseken az eddigi zöld pecsét helyett pirosat használjanak.
Az 1732. évi közgyűlés felhatalmazta a főispánt az időközben megüresedett állásoknak helyettesítés útján való betöltésére, de ez az intézkedés a vármegyei önkormányzatnak jelentékeny hátrányára volt, mert törvénytelenségekre szolgáltatott alkalmat.
