Gróf Nádasdy Lipót.
Gróf Nádasdy Lipót.
Esterházy József halála után (1748.) Nádasdy Boldizsár királyi biztosi minőségben kormányozta a vármegyét. Őt gróf Nádasdy Lipót Flórián követte, a ki 1751. szeptember 26-án iktattatott be a főispáni méltóságba, melyet Mária Terézia királynő örökössé tett a Nádasdy családban. Gróf Nádasdy Lipót Flórián főispánsága alatt az 1753. július 23-án tartott közgyűlésben az eddigi győri járást két részre (tatai és gesztesi) osztották; ezzel a szolgabírói állások száma négyre emelkedett.
490A Mária Terézia uralkodása alatt folyt erőszakos térítések s a protestánsoknak a közhivatalokból való kizárására irányuló igyekezet a közigazgatásra is bénítólag hatottak, sőt Esterházy főispán halála után a vármegyei tisztújítást sem tartották meg a rendes három évi időközökben.
1757. október 6-án gróf Nádasdy Lipót Flórián értesítette a rendeket, hogy betegsége miatt nem tartja meg a tisztújítást, hanem a megüresedett főjegyzői és aljegyzői állásokat kinevezés útján töltötte be. Időközben Nedeczky Ferencz alispán kir. táblabíróvá lett és így huzamosan távol volt a vármegye székhelyétől. A főispán ekkor sem hívta egybe a közgyűlést, hanem 1757. augusztus 11-én Ordódy Pétert nevezte ki helyettes alispánnak. Midőn 1758. január 15-én Nádasdy Boldizsár foglalta el a főispáni széket, a viszonyok némileg javultak.
Nádasdy mindjárt beiktatása után, február 10-én, megtartotta a tisztújító közgyűlést, mely Ordódy Pétert I. s Nedeczky Józsefet II. alispánná választotta. Nádasdy Boldizsár halála után a főispáni méltóságot kiskorú fia, gróf Nádasdy Mihály örökölte, kinek kiskorúsága idejére Mária Terézia királynő gróf Zichy Istvánt nevezte ki helytartóvá.
Az adminisztrátori időszak alatt Nedeczky József volt a vármegye alispánja, ki azonban az 1772. évi tisztújítás alkalmával összetűzött Naszvady kapitánynyal, a mi hosszas eljárást vont maga után. (Nedeczky Gáspár: A Nedeczky család. 502–503. )
Az ő alispánsága alatt kezdték rendezni a vármegyei levéltárat, melynek iratait az 1772–1774 közötti években lajstromozták. A vármegye külön levéltárnoki állás rendszeresítését kérte a helytartótanácstól, de a helytartótanács a kérelmet megtagadta, azt válaszolván, hogy a levéltár mindenütt a jegyzői hivatal gondozására van bízva, s elvárja Komárom vármegye jegyzőitől is, hogy hivatalos kötelességüknek eleget fognak tenni. (Századok, 1903. 739.) Hosszú szünet után, 1781. július 9-én tartotta meg Nádasdy Mihály ismét a tisztújítást, mely alkalommal Bossányi Andrást I., Ordódy Mihályt II. alispánná választották. Ők állottak a vármegyei közigazgatás élén a vármegyei önkormányzatnak II. József által történt felfüggesztéséig.
A vármegye székhelye, Komárom városa, a szatmári békekötés utáni korszakban hosszas küzdelmet vívott önállóságáért. A komáromi várparancsnokok törekvése e században is oda irányult, hogy a város ismerje el őket földesurának, a minek jeléül a levágott marhák nyelvét a várba kellett beszolgáltatni, a czéheknek pedig 6–8–10 darab arany ajándékot kellett fizetniök. Mind e mellett a várparancsnokok magatartása egyre bénítóbban nehezedett a város fejlődésére. Igy hosszabb időn át megakadályozták a sörház építését, majd egyes kereskedések megnyitása elé gördítettek akadályokat.
III. Károly király 1712-ben megerősítette ugyan a város régibb szabadalmait, és ez alkalommal a város lakosait mindennemű mezei és külső munkák alól felmentette, az évi adót pedig 418 forintban állapította meg, utóbb 1715-ben és 1717-ben is adott a városnak szabadalomlevelet, gróf Csáky Zsigmond királyi tárnokmester pedig 1723-ban kelt rendeletével meghagyta a városnak, hogy peres ügyeit a tárnoki székhez felebbezze, sőt III. Károly király 1737-ben a várost polgári és büntető ügyekben is joghatósággal ruházta fel, mindazonáltal a polgároknak az a régi óhaja, hogy a várparancsnokoktól teljesen függetleníttessenek, csak Mária Terézia királynő uralkodása alatt teljesedett, a ki 1745. márczius 16-án Komáromot a szabad királyi városok sorába iktatta, mely szabadalmat az 1751. évi országgyűlés is beczikkelyezte.
Komárom városának azonban sokba került a szabad királyi várossá való átalakulás. Az első, a kit a városnak meg kellett nyernie, herczeg Hilburghausen várparancsnok volt, kinek a városi tanács előbb hallal kedveskedett, majd 3000 forintot adott neki kölcsön, de a várparancsnok keveselvén ezt az összeget, 12.000 forintot követelt a közbenjárásért, utóbb a város neki 14.000 forintot fizetett, ezenkívül a kiváltságlevél kiállítása is 50.000 forintba került.
