b) Az ág. hit. evangélikus egyház.
b) Az ág. hit. evangélikus egyház.
Az ág. h. evangélikus keresztény egyháznak öt egyházközsége van Komárom vármegyében, u. m. Bokod, Oroszlány, Révkomárom, Szák és Szend. Legrégibb köztük a révkomáromi gyülekezet. Történetének legelső szálai visszanyulnak a reformáczió kezdetéig, úgy hogy történeti tényként állapíthatjuk meg, hogy a protestantizmus itt tűnik fel először a megye területén. 1550-ben már nagyobb számmal vannak itt Luther követői, kik részt vesznek a várbeli istentiszteleteken, melyeket az itt állomásozó evangélikus helyőrség számára tartattak a vár evangélikus parancsnokai. Különösen kitűnik ezek között a híres Walther obester, kinek várbeli privát papja, First lett a város evangélikusainak is legelső rendes lelkésze; az ő működése alatt építették legelső, deszkából összerótt ideiglenes imaházukat 1648-ban.
A következő évben puszta házat vesznek az öreg vár sánczain kívül, ennek telkén építik kőből első rendes templomukat, iskola- és parochiális házukat. Mindezt azonban csak négy esztendeig bírják: 1653-ban az új vár építése következtében épületeiket elkobozták és lerombolták.
Ekkor a főtéren, a mai szt. András temploma bérházának helyén vettek telket, erre építették nagy áldozatok árán szép tornyos templomukat, harangokkal is fölszerelvén azt. Az egyházközségi élet fellendült; Ermann János ötvös és Borbély Simon fél-fél telek szántóföldet adományoznak a gyülekezetnek. 1672-ben azonban, a pozsonyi vértörvényszék idejében megjelenik Széchényi György esztergomi érsek s megfosztja az evangélikusokat egyházi épületeiktől, elveszi szántóföldjeiket, pénzüket, arany és ezüst szentedényeiket s lelkészüket, Nigléb Jánost vasas katonák űzik ki az Úr házából. 1681-ben, a soproni czikkek értelmében ismét visszanyerik ugyan elvett javaikat, de csak azért, hogy két esztendő mulva megint és most már végképp elveszítsék. Hoffkirchen Károly Lajos várparancsnok az esztergomi érsek rendeletére megfosztja őket minden javuktól, templomukat átadván a jezsuitáknak, a kik azt szt. János temploma név alatt bírták is az országból való számüzettetésükig. A templom azután is a róm. kath. egyház tulajdona maradt 1848-ig, a mikor a nagy tűzvész elhamvasztotta. Helyén most nagy bérház van, a mely a szt. András templomé. A templomhoz tartozó 21 hold szántóföldet, evang. emberek kegyes hagyományát, ugyanakkor a város adatta el, árát saját czéljaira fordítván.
Ez időtől kezdve éppen száz esztendeig volt templom nélkül a komáromi evang. gyülekezet. A nagy földrengés idején, 1763-ban, éppen a róm. kath. atyafiak buzdítására deszkahajlékot emeltek a régi temetőn, a mostani Kossuth Lajos téren; de csak pár hónapig bírhatták azt, hasztalan fordultak Mária Teréziához, mire küldötteik Bécsből visszajöttek, a jezsuiták összetördelve, széthányatták hajlékukat. Megint templom és lelki szolgálat nélkül maradtak. Hosszú idő mulva is csak annyit vívhattak ki, hogy évenként háromszor résztvehettek a várbeli katonai istentiszteleteken s a szomszédos gyülekezeteket, Szákot, Bokodot, majd Oroszlányt is fölkereshették.
Végre II. József uralkodása alatt, a türelmi rendelet következtében a komáromi evangélikusok is kérelmezték a szabad vallásgyakorlatot, s mivel csak 82 családot számláltak, csatlakozásra szólítják fel a vidék evangélikusait. Ez megtörténvén, nemes Megyercsi István vágdunasori házát bérelik ki, melynek udvarán néhány nap alatt felállítják az egyszerű deszkaimaházat. Ugyanebben az utczában lelkész- és tanítólakást is béreltek s első lelkészüknek Perlaky Gábor nemesdömölki lelkész és dunántúli püspök testvéröcscsét, Perlaky Dávidot hívták meg Nemeskérről, 1783. évi május hó 19-én, áldozó csütörtök napján tartván első istentiszteletüket az új hajlékban.
Állandó templomról óhajtván gondoskodni, 1783. május 26-án 3300 forintért megveszik a mostani lelkészlakot s ennek udvarára hozzák át a deszkahajlékot a Vágdunasorról. Közben azonban megkísérlik a fentebb említett szent János 509temploma visszaszerzését, felségkérvényt nyujtván be annak visszaadása végett. Lépésüket siker koronázza. A fejedelem 1789. évi július 25-én elrendeli, hogy a megye nevezett templomot minden liczitáczió nélkül összes hozzátartozandóságaival együtt 2000 forintért adja vissza a gyülekezetnek, királyi biztosul Szentgály József konziliáriust küldvén ki. Batthyány érsek és a tanács mindent elkövetnek, hogy az átadás ne történhessék meg. Hasztalan, Szentgály megérkezik, a pénz együtt van s a hivatalos átadás idejét másnapra kitűzi. Éjszakára azonban Ácsra megy Eszterházy Károly grófhoz; itt értesülvén, hogy II. József meghalt, egyenesen Bécsbe megy s az elárult evangélikusok minden folyamodásuk mellett sem nyerhették vissza soha, fejedelmileg is megítélt jogos tulajdonukat.
Ismét templomépítéshez kellett fogniok. Eközben lelkészváltozás is történt. Perlaky Dávid Kispéczre megy s a gyülekezet 1793. évi október hó 23-án Alsó-szopori Nagy Pált, a győri egyház rektorprofesszorát hívja meg lelkészéül. Az ő nevéhez fűződik a révkomáromi evangélikus egyház új életrekeltése, vagyoni megizmosodása és a jelenlegi templom felépítése. 1795. június hó 24-én teszik le ennek alapkövét s 1797-ben fejezik be az építést. Megindító az a buzgóság, melylyel a hívek a 100.000 váltóforintot összeadják, a mibe szentegyházuk került; megható az az imádság, melylyel fáradhatatlan lelkészük hálát ád Istennek, hogy tanúja lehetett ennek az áldozatkészségnek. Mosóczy Institoris Mihály pozsonyi lelkész szenteli fel az új templomot 1798. januárius hó 14-én Teschlak Pál oroszlányi, Kohány András száki, Balogh István palotai és a helybeli lelkész segédkezése mellett. A régi hajléktól Nagy Pál bucsúzott el s a hívek öröménekeket zengedezve vonultak új templomukba.
De alig örülhettek ennek, már is új veszedelem fenyegette őket. 1809-ben, a franczia háborúk idején a vár védelmi czéljaira a hadi tanács ki akarja sajátítani a mostani gróf Széchenyi István-utcza keleti során az összes telkeket, az evangélikus egyház ingatlanait 186.000 váltóforintra becsülvén. A kisajátítás elmaradt ugyan, de az egyházközség 1809. évi szeptember hó 23-án mégis kénytelen volt a kincstárnak összes épületeit átengedni, mely a templomot, élelmezési raktárnak rendezte be és elfoglalva tartotta egész 1811. évi karácsony napjáig. Ez idő alatt ismét egy, a ház udvarán felállított deszkahajlékban voltak az istentiszteletek.
Azóta zavartalanul szolgálhat magasztos rendeltetésének, s mikor a nagy tűzvész 1848-ban a város összes templomait elpusztította s csak az evangélikusokét kímélte meg, az összes felekezetek felváltva ebben tartották istentiszteletüket. 1899-ben új mezt öltött az akkor már roskadozó templom. A hívek megemlékezve száz esztendővel azelőtt élt elődeik hitbuzgóságáról, teljesen átépítették azt, tornyot emeltek, három, ritka szép hangú, összesen 24 métermázsa súlyú harangot öntettek a közös hadügyminiszterium ajándékozta ágyúérczből.
Az egyház kezdettől fogva nagy gondot fordított iskoláira. Külön iskolai bizottság működik keblében a lelkész elnöklete mellett, ez állapít meg rendszeres tantervet olyankor, a mikor rendszeres iskoláztatásról igen kevés helyen lehetett csak szó, ez ügyel fel a tanítókra, nem egyszer ma is megszívlelhető tanácsokat adván mind a préczeptornak, ki az idősebbeket, mind a rektornak, ki a kisebbeket oktatta; még az alsóbb osztályból a felsőbbe is ez a bizottság ereszthette csak a növendékeket. Az iskola 1869-ig állott fenn, a mikor a gyülekezet a községi iskola mellett foglalván állást, saját iskoláját beszüntette.
Révkomárom után időrendben Szák következik. 1610 körül keletkezett, valószínűleg tót gyarmat volt, tagjai azonban teljesen magyarokká váltak. Az üldözések alatt artikuláris hely, melynek istentiszteletére messze vidékről, Komáromból, sőt még Győrből is kijártak az evangélikus hívek.
Bokod 1624-ben keletkezett magyar, tót és német települőkből. A falu a csókakői uradalomhoz tartozott, földesura Széchényi György esztergomi érsek volt; azonban sem ő, sem pedig a későbbi földesurak sohasem háborgatták a gyülekezetet a vallás szabad gyakorlatában. A más nemzetiségű hívek az idők folyamán itt is teljesen beleolvadtak a magyarba.
Oroszlány már szintén a sok sanyargatással küzködő gyülekezetek közé tartozik. Nevét Oroszlánkő várától veszi. 1701-ben, a gróf Eszterházy Antaltól kibocsátott települési szerződés annyi népet vonzott a Pozsony, Nyitra és Trencsén vármegyéken végighúzódó Kárpátok bérczei közül, hogy az oroszlányi 510puszta csakhamar benépesült s a hős kurucz vezér a többnyire evangélikus vallású lakosoknak szabad vallásgyakorlatot engedett. Mikor azonban öcscse, József gróf vette birtokába az uradalmat, egy csapásra megváltozott minden. A települési szerződést az uradalom bekérte és sohasem adta többé vissza a jámbor népnek. 1745-ben Kricsán Dávid lett a lelkész, az uradalom kormányzójának tudtával és beleegyezésével. Az akkor a poroszok ellen harczoló József gróf, hazatérvén a hadjáratból, a lelkészt, két hívével együtt a tatai börtönbe vitette, mert az ő engedelmének bevárása nélkül merészelte elfoglalni hivatalát. Nem is bocsátotta ki addig, míg a lelkész a gróf szerkesztette reverzálist alá nem írta, a hívek a templom kulcsát át nem szolgáltatták s meg nem ígérték, hogy az ugyanez időtájban épülő majki klastrom számára 12 kemencze meszet égetnek, kemenczéjét harmincz mérővel számítván s azt a kikötött helyre szállítják. Itt is csak II. József idejében lélegzettek szabadabban a hívek, 1786-ban építvén föl jelenlegi templomukat is.
Szend 1710-ben lesz Szák filiája, de 1655-ben oratóriuma és harangja van, mi csak úgy magyarázható, hogy a 17-ik század elején önálló gyülekezet volt s csak az üldöztetések alatt gyöngült filiává. 1786-ban anyaegyházzá lesz. 1793-ban fog temploma építéséhez s 1794. szeptember 14-én szenteli föl. Régi harangját a róm. kath. plébános vitette el; e miatt hosszadalmas pörbe keveredett, sok zaklatással, de csak annyit vívhatott ki, hogy a harangot az evangélikusok is használhatták. Az 1856-iki nagy tűzvészben a községgel együtt az egyházi épületek is elpusztultak. Iskolából, templomból, lelkész- és tanítólakból csak a kormos, csupasz fal maradt meg, még a harangok is leolvadtak. A nép maga is koldusbotra jutott! De ébren virrasztott a testvérszeretet. A gyülekezet kérő szózatára 14.748 frt 47 kr. gyűlt össze könyörülő szívek kegyes filléreiből s az egyház újra föltámadt hamvaiból.
Ez öt egyházhoz tartozik, mint szórvány, egész Komárom vármegye, sőt Nyitra és Esztergom vármegye egy részének evangélikus lakossága is; a komárommegyei öt egyházközség Fejér vármegye hét anyagyülekezetével együtt alkotja a fejér-komáromi ág. h. evangélikus keresztény egyházmegyét, mely 1894 előtt a dunántúli egyházkerülethez tartozott, 1894 óta azonban a dunáninneni egyházkerület kiegészítő részét képezi. Új kötelékében is régi szelleme vezérli: törhetetlen hithűség és tántoríthatatlan hazaszeretet!
