A jezsuiták.
A jezsuiták.
Az ellenreformáczió alapkövét Gaál Péter, a helybeli nemzeti sereg kapitánya tette le, a ki 1624-ben a Szt. András-templomot helyreállította. Mikor aztán Fodor János jezsuita atya, II. Ferdinánd király parancsából, misszionáriusi minőségben a városba érkezett, a Szt. András-templomot, fiókegyházként szintén átvette. Azonban a két rendbeli protestáns nagygyülekezettel szemben Fodor páter gyöngének bizonyult és elhagyta Komáromot. Hasonlóképpen jártak az utána jövő világi papok is, a kik nyolcz év alatt háromszor váltakoztak.
Ekkor az öreg, hitbuzgó gróf Althán várparancsnok, hitvesével, nagyszerű alapítványt tett. Kötelezvényben hetvenezer, készpénzben hatezer rajnai forintot tett le arra, hogy a Jézus-társaság Komáromban állandóan megtelepüljön, hogy továbbá az óvárban menedékház állíttassék fel, hol »a törökhódoltsági területeken működő jezsuita atyák a támadható veszélyek idején magukat megvonhassák«, a városban pedig harminczhárom rendtag befogadására alkalmas, templommal és gimnáziummal kapcsolatos, valamint szemináriummal is ellátott kollégium állíttassék fel. Egyúttal a Gaál-örökösöktől a Szt. András-templomot is megváltatta és azt a rendnek adta át plebániatemplomul. Vett továbbá a szigeten és a város különféle pontjain kerteket és telkeket a rend számára; valamint megígérte, hogy az ő felségétől a várbeli magyar és német hitszónokok számára járó kétszáz birodalmi tallért is a rendnek állandó segélyül megszerzi. Az alapítólevelet, 1635 szept. 26-án, gróf Althán várkormányzó a hitvesével és Lamormaini Vilmos, a király gyóntató-atyja kölcsönösen alá is írták. 1636-ban azonban az alapító váratlanul elhúnyt s így a már megérkezett Buswe Gottfried és Gosztonyi István rendtagok is abban a veszélyben forogtak, hogy Komáromot ismét el kell hagyniok. Akadt azonban egy másik nagy alapító is, névszerint Orbovai Jakusich György veszprémi, később egri püspök, a ki már a következő 1637. évben Vereb és Pazman ősi családi birtokait a komáromi jezsuita-rendháznak örök időkre átadta.
E birtokon kívül még más adományokban is részesültek. 1672-ben, Szelepcsényi prímás révén a lutheránusoktól elvett templomot kapták meg, 1739-ben pedig a város adta át nekik szerződésileg a mai gimnáziumi fundust, a templom körüli telkekkel.
