Az intézet története.
Az intézet története.
A város ez adományát azonban áldatlan czivódás előzte meg, a melyet a hitközség vívott a társasággal a patronátusi jogokért. Mikor azután a hitközség nem boldogult a jezsuita atyákkal, a ferenczrendieket hozta ide s attól kezdve azok czivakodtak a társrenddel.
A mi magának a komáromi jezsuita gimnáziumnak fejlődését illeti, az a fentiek előre bocsátása nélkül nem érthető meg. Igy pld. az Althán-féle alapítvány Komáromban jezsuita kollégiumot akart szemináriummal; de mint 265láttuk: 1624-től 1649-ig csak misszióház volt s azontúl rezidenczia és kisgimnázium. Az 1649. évben azután az »érseki kath. gimnázium« nevet vette fel, noha csak négy osztálya volt, t. i. parvisták, principisták, grammatisták és syntaxisták osztálya. De mert 1698-ban a humán osztály megnyitásával, a továbbfejlesztés is megkezdődött, 1701-ben már hatosztályú érseki Jézus-társasági gimnáziummá lőn. Az 1732. évben pedig az elemi osztályok elválasztattak a latin klasszisoktól és az elemisták a III. Ferdinándtól kapott várgróf-házban (a várba vezető út jobboldalán lévő angliai kincstári épületcsoportban) maradtak, a latin klasszisok pedig az újjáépült rendház földszinti helyiségeiben rendezkedtek be, a hol teljes száz évig folyt az oktatás, több-kevesebb ideig tartó megszakítással, azaz 1649-től 1749-ig. Ebben az évben azután díszes, új, emeletes főgimnáziumot épített a rend, szemben a Szt. András templommal, a melynek az emelete azonban az 1763-iki földrengéskor szintén leomlott, noha megmaradt mai földszinti helyisége gyorsan tető alá került és az 1763–64. tanévet folytathatták, a két felső osztály (retorika és poetika) elhagyásával; a következő tanévben azonban ezeket is pótolták. Az 1773. évben azután a Jézus-társaságot tudvalevőleg a császári kormány feloszlatta, noha a komáromi gimnáziumot még az exjezsuiták 1776-ig tovább vezették, a mikor a pannonhalmi Szt. Benedek rend vette át tőlük.
Alkalmaztak a jezsuita atyák világi tanítókat (docens) is az alsó osztályokban, de csak nőtlen és benlakó pedagógust; míg a felső osztályokban fölszentelés előtti atyákra (magister) bízták az oktatást, kivéve a két felső osztályt, a melyben fölszentelt atyák (professor) oktattak. A mi pedig a gimnázium igazgatását illeti, azt 1660-tól 1716-ig a házfőnökök intézték, 1773-ig pedig külön igazgatók (prefektus) irányították, kik között több országos nevű tudós is volt, mint pl. Pray György (1766–1767-ben). Az első házfőnök volt Rukel v. Rupp J. Zsigmond (1660) és az utolsó Buzás Nep. János (1766–73.). 1660-tól 1773-ig összesen huszonnégy házfőnök volt. Az első prefektus Ambler Tamás volt (1716–17-ben) és az utolsó Peringer András (1773.). 1716-tól 1773-ig összesen negyven prefektus volt. A rend feloszlatása után, 1773-tól 1776-ig, a gimnázium prefektus-direktora Jósa István volt.
A tanuló ifjúság átlagos létszáma 200 volt, a kik közül, internátus hiányában, 12 járt naponta a rendház konyhájára; évente pedig a nagy szünidő folyamán mendikáns vagyis kolduló diákok küldettek körútra; ezt azonban később a helytartótanács előbb a katholikus, azután a protestáns iskolákban is eltiltotta. A komáromi jezsuita gimnáziumnak díszes színpada is volt, melyen többnyire latinul, de évente legalább egyszer, leginkább az évzáró ünnepélykor, magyarul is játszottak. Ez ifjúsági színdarabok között gyakori volt a magyar történelemből, sőt még a helyi életből vett tárgyú színdarab is.
El kell ismerni, hogy a jezsuiták oktatási módszere magas színvonalon állott, egyöntetű és állandó vala. Tanévük november elején kezdődött és szeptember elején zárult s híres tantervüket a »Ratio Studiorum« szabályozta. Vizsgájuk két részből állott: írásbeli és szóbeli, és a ki az elsőt (pro ascensu) nem állta ki, azt a másodikra nem is bocsátották, hanem ismételt. Az iskolai naplók (Diarium Scholasticum) pedig azt mutatják, hogy még az órarendek is évszakonkint változtak. A valláserkölcsi nevelést és fegyelmet természetesen még az oktatásnak is föléje helyezték.
Mária Terézia a Jézus-társaság feloszlatása után nyomban összeíratta vagyonukat s annak egy részéből országos tanulmányi alapot teremtett. Az 1776–77-iki tanévben az oktatás országszerte zavartalanul folyt tovább. Igy tehát a komáromi volt érseki jezsuita gimnázium 1776. okt. 27-én királyi gimnáziumként adatott át a pannonhalmi Szent Benedek rendnek. Négy év mulva (1786. nov. 27-én) azonban a benczések is a jezsuiták sorsára jutottak, s eltörlésük után a komáromi gimnázium állami vezetés alá került és ott is maradt 1812-ig, a mikor Ferencz császár ismét a szerzet rendelkezésére bocsátotta. Azóta a rend a közoktatás terén kiérdemelte a közbizalmat és közszeretetet egyaránt.
Az intézet érdemes igazgatóinak sorozata a következő: 1812–14-ben Raczkó Ferencz, 1814–15-ben Nagy Gáspár, 1815–17-ben Horváth Pál, 1817–66-ban Fenix Volfgang, 1866–77-ben Vagács Czézár, 1877–79-ben Halbik 266Cziprián, 1879–95-ben Németh Vilmos, 1895–1901-ben Gallik Oszvald, 1901 óta Horváth Kristóf. Időközi igazgatók pedig a következők voltak: 1819–24. és 1826–46-ban Körmendy Krizolog, 1846–51-ben Molnár Titusz, 1824–26-ban Szeder Fábián, 1818–19-ben pedig Széchenyi Kristóf.
