Szarvasmarha-tenyésztés.
Szarvasmarha-tenyésztés.
Komárom vármegye szarvasmarhatenyésztése azelőtt is elég virágzó volt. Tágas mezőin jeles magyar fajtájú gulyák legeltek. Különösen a gesztesi járás községei tüntek ki e téren s az Ácson nevelt tinók mindenfelé keresettek voltak. A hetényiek is élénk kereskedést űztek marhával. Az uradalmakban szintén nagy gondot fordítottak erre a tenyésztési ágra; az esztergomi érsekség bálványszakállasi gulyája messze földön híres volt. A svájczi marha is tért hódított; gróf Batthyány Vasdinnyén, gróf Esterházy Vinczéné Apáczaszakállason, gróf Sándor Pusztagyarmaton, a tatai uradalom, nyugati teheneket tartottak, s a középbirtokosság is (Kömlődön, Makkon) szép svájczi tehenészettel rendelkezett.
206Az utolsó statisztikai fölvétel szerint e vármegyében összesen 57.460 szarvasmarhát olvastak össze; legtöbbet az udvardi, legkevesebbet a tatai járásban. A 10 év előtt történt felvétel alkalmával az állománynak 60%-a még magyar erdélyi s csak 40%-a volt pirostarka. Ma már ez az arány fordítva áll, mert körülbelül 60% esik a nyugati fajtájú szarvasmarhára. A magyar marha itt is mindinkább tért veszít; még Gúta, Imely, Hetény, Ács, Mocsa, Dad, Császár, Tárkány, stb. környékén találjuk nagyobb arányokban. A lótenyésztés rovására a marhatenyésztés mennyiségileg is tetemes előrehaladást tett, az állattenyésztési felügyelőség közvetítésével szétosztott jobb apaállatok után pedig minősége is határozottan emelkedett. 10 évvel ezelőtt ugyanis a vármegye népies szarvasmarhatenyésztése a dunajobbparti országrész tenyésztése mögött maradt. Akkor a vármegyei kisbirtokon a magyar-erdélyi tehén átlagos súlya 294 kg volt, 124 korona értékben, a pirostarkáé pedig 345 kg, 161 korona értékben; a dunajobbparti részeken pedig a magyar tehén, 326 kg súly mellett, 134 korona és a pirostarka, 375 kg súly mellett, 219 korona értékben szerepelt. Tejelés tekintetében is elmaradt a kisgazda tenyészete; átlagos fejés volt a magyar-erdélyi tehénnél 795 l. (a Dunajobbparton 884 l.) és a pirostarkánál 1100 l. (a Dunajobbparton 1221 l.)
Ugyanilyen arány észlelhető a középbirtokosság szarvasmarhatenyésztésénél; ellenben a nagybirtokok tenyésztése a pirostarkánál, érték és tejelés tekintetében, nemcsak eléri, de az erdélyi magyar marhánál jóval meg is haladja a dunajobbparti országrész hasonló csoportjának arányszámait, a minek a magyarázata a nagy uradalmak tenyészeteinek kiváló minőségében rejlik. Az erdélyi magyar fajtából régtől elismert minőségű gulyákat tart fenn az esztergomi érsekség Bajcson, Lándoron, Bálványszakállason, a melyeket részben a gróf Csáky-féle biharmegyei szilajgulyákból, részben a gróf Festetich-féle somogymegyei, a veszprémi püspökségi és esztergomi főkáptalani uradalmakból származott állatokkal alapítottak. A tehenek száma e gulyákban összesen körülbelül 250 dbra rúg.
A borzderesekből a mult század 80-as éveiben a kisbéri ménesbirtokon állott fenn egy tehenészet, de ez megszünt; most mind itt, mind a bábolnai ménesbirtokon, pirostarkákat tenyésztenek.
A bábolnai simmenthali tenyészetet, főleg Svájczból, több ízben is importált eredeti állatokkal, 1880-ban alapították és gondos tenyésztési eljárással az ország elsőrangú törzsanyájává fejlesztették, melyből hazánk legjobb nevű tenyészetei kerültek ki. A nyáj minőségének fentartására évről-évre a legjobb minőségű eredeti bikákat importálják Svájczból. E kiváló bikák között is kiváló, a tenyészetben most is használt Czézár nevű bika, melytől remek utódok származtak. A tenyészet jelenleg 150 tehénből áll, létszámát azonban 200 dbra emelik; az évi tejelés átlaga 3000 l., egyes kiválóbb teheneké 3500–4000 l.; a tej zsírtartalma 3.5–4.5%, eddig észlelt maximum 7%. A számfölötti kiváló minőségű ivadékot évenként kétszer (tavaszszal és őszszel) nyilvános árverésen bocsátják a tenyésztő közönség rendelkezésére; eladnak évenként 40–50 db másfél éves bikát és 25–30 db üszőt, amazokat 1000 korona, emezeket 5–600 korona átlag-áron.
A kisbéri bonyhád-simmenthali tehenészetet, a Bonyhád vidékén vásárolt tájfajtából és a Bábolnáról átvett, Simmenthalból importált anyagból alapították. Létszáma 180 tehénből áll. A számfölötti növendékbikákat országos tenyésztési czélokra a községeknek adják el, üszőit pedig szabad kézből vagy árverésen értékesítik.
Jeles simmenthali tenyészetet tart fenn Forster Géza Czonczóháton, gróf Esterházy Ferencz Tatán, Darányi Ignácz Dunaörsön. Jónevű és többszörösen díjazott tenyészet volt ifj. Ordódy Pálé Bagotán, mely azonban a tulajdonos halálával a vármegyéből elkerült. Jó tenyészetek vannak még a komáromi földmíves-iskolánál, Füssön Pozsgay Lajosnál és az apátsági birtokon, Kolosnémán Lossonczy Elemérnél, Izsapon Hickisch Károlynál, Csúzon Kálmán Rudolfnál, Kocson Mihályi Ignácznál, Naszályon Barcza Gézánál, stb.
