Állóvízek.
Állóvízek.
A folyóvízek mellett az állóvízeknek, a mocsaraknak is nagyobb szerep jut a vármegye balparti részén, habár ezeknek a területe a belvízek rendezése következtében óriási mérvben megfogyatkozott; de a vármegyének ez a része vízbőség tekintetében, nem is oly régen, hazánk síkvidékeinek talán egyik leggazdagabb területe volt. A ma jórészt szárazon elterülő rónaság keresztül volt szeldelve a Duna, Vág és Nyitra egyes mellékágaival s jórésze el volt borítva kisebb-nagyobb állóvízekkel. Igy pl. Nagymegyernél terült el az Örvénytó s a Vízhely nevű halászó, még vagy tizenhat hasonlóval; Izsap mellett folyt a Fulwiz, Tysyg és Via nevű víz, mely utóbbi egész Füssig húzódott, délkelet felé összekötve a Csilizt a csicsói posványokkal s az Öreg-Dunával. Gellér 4táján terült el a Füzes tóvíz, Ekecs és Szakállas mentén pedig a Kökényes, Sebesvíze és még egész serege a halászóhelyeknek. Guta és Megyercs között, nemkülönben a Vág és Nyitra közén, még ma is egész seregét találjuk a mocsaras területeknek, pedig a belvízcsatornák a víz nagy részét már elvezették s a legtöbb helyen az egykori erek jelzőoszlopai: a botló füzek is eltűnnek.
A dunántúli résznek számos patakja mellett igen szép tavai is vannak. Legnevezetesebb a tatai Öreg tó, 600 holdnyi területével. Ugyanitt van a Cseke-tó és még nehány apróbb tavacska. Ezeken kívül alig van helység, melynek határában kisebb-nagyobb tó nem találtatnék, melyeknek nagy része forrásokból táplálkozva, kifolyásaik mentén malmokat hajt. Ilyenek a nagyigmándi, környei, mocsai és császári tavak. Nagyobbrészt mesterségesen gátakkal duzzasztott tavak ezek.
