Az újjátelepítés.
Az újjátelepítés.
Mikor a XVII. század első felében Balassa András két fia: Zsigmond és Imre megosztozott, mindegyik Gyarmatnak a felét kapta és a város akkori lakossága teljesen magyar volt. Zsigmondnak több gyermeke lévén, a gyarmati birtok fele több részre szakadt, de Imrének csak egy fia volt: a féktelen Imre, kinek az elpusztulás előtt a várban több háza volt. E gróf Balassa Imrének összes birtokait hűtlenség miatt elkobozták és azokat id. gróf Zichy István, Moson vármegye főispánja, királyi főajtónállómester, koronaőr, kamarás és tanácsos 1688-ban I. Lipót királytól bizonyos összeg lefizetése ellenében adományban kapta. 1690-ben Gyarmat egyik részét gróf Koháry István, a füleki hős, költő és később országbíró, anyja Balassa Judith után, a másik részt pedig zálogjogon Orbovai Jakusith Kata, előbb Révay László, utóbb Szunyogh Gáspár özvegye bírta, kik a török kiűzetése után 1690-ben tervbe vették, hogy Gyarmatot, mely akkor puszta volt, betelepítik és mindegyikük 20–20 jobbágytelket számított erre a czélra. Gróf Koháry István 1690 január 1-én Csábrág várában kelt kiváltságlevelében Baran Jánost, Jakusith Kata pedig 1690 márcz. 16-án Budetinben Mészáros Miklóst bízta meg a telepítéssel.
Az egyik telepítési oklevél még ma is megvan a város levéltárában. Az előbbinek öt pontja volt, melyek arról intézkedtek, hogy a telepesek három évig minden adó fizetésétől mentesek; a földesúrtól kocsmát, mészárszéket, öt szabad vásárt és malmot kapnak, melynek jövedelme a községé, de a másik malom és vám jövedelme az uradalomé marad; a három év után minden jobbágy 12 tallért fizet évente, de minden munkától (szántás, kapálás, kaszálás, szekerezés stb.) fel van mentve; a dézsmás gabonából, borból és a puszta területek termékeiből nyolczadrész az uradalomé. Az utóbbi telepítőlevél kikötései ugyanazok, azzal a különbséggel, hogy emez nem nyolczadot, hanem kilenczedet szed és két ponttal több, még pedig a 6. a mesteremberek és posztósok betelepedésére, a 7. a vallás szabad gyakorlására vonatkozik. A telepítéssel megbízott két jobbágy: Baran János és Mészáros Miklós szabados (libertinus) lett. Baran János 1716-ig a 20 egész telekből sajátján kívül tizet tudott betelepíteni 38 családdal, a mennyiben fél és negyed telkeket is osztottak ki. Az 1715. évi összeíráskor 49 és 1720-ban 54 háztartást vettek itt fel melyek legnagyobb része tót volt. Ugyanis a telepesek Hont és Zólyom vármegyékből, Sziléziából és Morvaországból származtak, a minek következtében a hajdan tiszta magyar város teljesen tót nemzetiségűvé vált, de a lakosság 150 év alatt ismét jó magyarrá fejlődött.
