Birtokviszonyok. Fejlődés.
Birtokviszonyok. Fejlődés.
A Jakusith Kata utáni birtokrész báró Balassa Gáborra, majd ennek özvegyére, Perényi Máriára szállt, a ki a telepítési levélben a városnak adott kiváltságokat 1719-ben megerősítette. A Koháry-féle rész pedig 1730 táján a Zichy család birtokába ment át; melynek tagjai közűl gróf Zichy Károly 1734-ben és gróf Zichy Imre 1741-ben erősítette meg Gyarmat kiváltságait. E birtokváltozások mellett a város is lassan fejlődni kezdett. Az ipar és kereskedelem, melynek eleinte néhány varga és görög boltos, majd az 1730-ban betelepült öt posztós volt a képviselője, meglehetősen fellendült, úgy hogy 1751-ben a görög és zsidó mesteremberek (talán kalmárok?) száma az egész lakosságnak mintegy kétharmad részét tette. Ez évben a Zichyek tulajdonában levő divényi uradalom sequestráltatván, azt gróf Balassa Pál vette haszonbérbe, aki, hogy az uradalomnak is legyen haszna a kereskedelmi forgalomból – mert az országos vásárok jövedelmét a község élvezte – 1751-ben hetivásár tartására eszközölt ki engedélyt Mária Terézia királynőtől.
Ugyancsak ez időben kezdték Balassagyarmatot kiváltságaitól is megfosztani, 704a mennyiben Balassa Pál, a ki egész Gyarmatot bírta, a várost különféle szolgálatokra kényszerítette, jóllehet még 1711 június 6-án a vármegye hiteles alakban kiadott tanúvallomásokkal bizonyította, hogy Gyarmat adót nem fizetett, csak a nemesek fizettek taksát és a város végházi szabályok szerint élt. Hasonlóképen a vármegye részéről eredt az a fontos és hasznos czélzatú terv, hogy az adózó nép katonatartási terheinek könnyítésére kaszárnyát építsenek. Az uradalomtól 60 négyszögöl nagyságú beltelket vásároltak és a szerződést a vármegye részéről gróf Grassalkovich Antal főispán 1753-ban kötötte meg, mire az építést megkezdték. A vármegye magára vállalta, hogy a katonaságot a város megrovása nélkül a megyei pénztárból élelmezteti, a város évi adójából pedig 150 forintot elengedtek. Építkezés tekintetében a város ezenkívül is mindinkább gyarapodott, mivel gróf Balassa Pál földesúr 1757-ben egy új utczával bővítette a várost és több iparost telepített oda. A fokozatos fejlődést igazolja az 1759. évi városi összeírás is, a mely szerint nemcsak a kézmívesek. hanem a jobbágytelkek is tetemesen megszaporodtak.
