Katona István.
Katona István.
Katona István, Jézus-társasági pap, később apát-kanonok, a magyar kritikai történetírás úttörője, született Bolykon, 1732 deczember 13-án. Tizennyolcz éves korában a jezsuita-szerzetbe lépett és Kassán és Nagyszombaton elvégezvén a theológiát, Gyöngyösön, Nagyváradon és Komáromban, majd a nagyszombati főiskolában tanított. 1773-ban, rendjének föloszlatása után, a budai egyetemen a történet tanára lett. 1784-ben nyugdíjaztatván, életének hátralévő idejét nemzeti történetünk kútforrásainak tanulmányozására és összegyűjtésére használta fel, mely munkásságával a hiteles kútfőkön alapuló magyar történetírásnak vetette meg alapját. 1790-ben a kalocsai érseki könyvtár őre, 1794-ben kanonok, 1799-ben bodrogh-monostori czímzetes apát lett. Meghalt 1811 augusztus 17-én.
Írói pályája tanári foglalkozásával volt szoros összeköttetésben. Első munkái iskolai könyvek voltak. Első nagyobb történelmi művét Synoptis chronologica historiarum Pars I–II. mint nagyszombati tanár adta ki 1771-ben. Kalocsán az érsekség történetét írta meg Historia metropolitanae Colocensis ecclesiae 2 partes 1800. Legnagyobb művét, a Historia critica regum Hungariae, 42 tomuli in 44 partibus, 1779-ben Budán kezdte meg, 1817-ben végezte be. E mű a legteljesebb magyar történelem, mely a legrégibb időkből a tizennyolczadik századig tárgyalja nemzetünk történetét. Katona hangya szorgalommal rengeteg anyagot hordott össze; felhasznált minden hazai és külföldi munkát; különösen nagy gondot fordított a kortani kérdések tisztázására és művével megvetette a magyar történetírás alapját. Utódai a történetírásban: Fessler, Engel, Szalay, sőt Horváth Mihály is az ő művének bámulatos kitartással és buzgalommal összehordott és megrostált anyagát dolgozták fel és még ma is egy-egy régibb történeti kérdés fejlődésére nézve ez a munka igazítja el a kutatót legjobban.
Számos művei közül az említetteken kívül a legfontosabbak: Historia pragmatica Hungariae, Pars 1. 2. Buda 1782–84. – Examen vetussissimi M. Moraviae situs. Pest, Buda, Kassa 1786. – Szt. István dícsérete. Bécs, 1788. – Vetus Moravia. Buda, 1789. – Dissertatio critica in commentarium A. Horányi de saesa Hungariae corona. U. o. 1790. – Trenckii bilaux. 1790. – Epitome chronologica rerum hungaricarum, partes 1–3. U. o. 1796.
