Kubinyi Ágoston.
Kubinyi Ágoston.
Kubinyi Ágoston (Felsőkubini és Nagyolaszi), kir. tanácsos, a Magyar Nemzeti Muzeum igazgatója, a M. Tud. Akadémia tagja, született 1799. május 30-án Videfalván. Középiskoláit Beszterczebányán és Debreczenben végezte, a pesti egyetemen a filozófián kivül a növénytant, numizmatikát és archaeologiát tanult. 1821-ben aljegyző lett Nógrádmegyében, hol húsz évi közigazgatási hivataloskodása alatt minden kulturális mozgalomnak vezetője volt, tevékeny és hasznos működést fejtett ki az ág. ev. egyház ügyeinek intézésében, a mely egyháznak 1837-ben esperességi felügyelője lett. 1841-1872-ig az orvosok és természetvizsgálók nagygyűléseinek úgyszólván állandó vezetője volt. 1843-ban a nádor a Nemzeti Muzeum igazgatójává nevezte ki és mint ilyen, korszakalkotó tevékenységet fejtett ki ez intézet fejlesztése körül. A Pyrker-féle képtárt rendezte és felállította, a múzeum jelenlegi kertjét ő rendezte és az épületet környékező piszkos, kopár homokterületet ő varázsolta át gyönyörű parkká. Lelkes buzgalmával sikerült a muzeum gyűjteményeinek szaporítására nemcsak saját hazafiait pénzáldozatok hozatalára buzdítani, hanem kieszközölte, hogy a külföldi muzeumok is számos értékes őskori emlékkel gazdagították fejlődő intézetünket. Nagy része volt a Magyar Földtani Társulat megalapításában is, melynek 1851-ben elnökévé választották. E közben nem feledkezett meg vármegyéjéről sem. Még nógrádi hivataloskodása idejében Losonczon olvasó-társulatot és könyvtárt alapított. Midőn ezt 1849-ben az oroszok elpusztították, Kubinyi olyan fáradhatatlan buzgalmat fejtett ki, hogy rövid idő alatt 15.000 kötetből álló városi könyvtárt hozott össze. A közügyek érdekében teljesített hasznos szolgálatai, önzetlen buzgalma és fáradságot nem ismerő tevékenysége nem maradt a kellő méltánylás nélkül. Az Akadémia 1843-ban tiszteletbeli, 1853-ban igazgató tagjának választotta s a király 1845-ben királyi tanácsosi czímmel tüntette ki, sőt midőn 1857-ben a Nemzeti Muzeumot meglátogatta, gyémántos gyűrűvel ajándékozta meg. 1858-ban kamarássá nevezte ki, majd pedig 1869-ben nyugdíjba vonulása alkalmával, a vaskoronarend III. osztályú keresztjével jutalmazta. Tagja volt a hesszeni nagyherczegi Lajos lovag-rendnek, a portugáli Mária fogantatási de villa viciosa lovag-rendnek és a porosz Szent János lovagrendnek. A bécsi állattani, a passaui természettudományi, az amsterdami Natura artis Magistra nevű állattani kert, a luxemburgi régészeti társulat tiszteleti taggá, a majna-rajnai, szász-altenburgi, kopenhágai éjszaki, a római archaeologiai és a görliczi tudós társulat lev. taggá választották. Megh. 1873-ban Budapesten.
Számos természettudományi, archaeologiai, közérdekü czikkein, útleírásain és beszédein kivül önálló művei: Magyarországi mérges növények. Alsóbb osztályú népiskolák számára. Buda, 1842. – A Magyar Nemzeti Múzeum. Pest, 1848. – Szegszárdi régiségek. Felolvastatott a Magy. Tud. Akadémia 1857 április 7-én tartott ülésén. U. o. 1857. – A Magyar Nemzeti Múzeum képtárának lajstroma. U. o. 1868. – A temetések és temetők. U. o. 1869.
