III. Károlytól 1868-ig.
III. Károlytól 1868-ig.
III. Károly király 1732-ben a közoktatásunk rendezését tervezte, de ez csak terv maradt, egészen Mária Teréziáig. Ez utóbbi alatt iskoláink szervezésénél a bécsi udvar politikája: a németség terjesztése volt. A »Ratio educationis« az iskolákat elemiekre, ezeket ismét falusi, kisvárosi és nagyobbvárosi iskolákra (ezek közűl némelyik normális iskola, a melynél a tanítójelöltek a tanítási módszeres eljárást is elsajátították. Megjegyzendő, hogy a protestánsoknál a neveléstant a főbb iskolákban tanították), továbbá gimnáziumokra, akadémiákra és egyetemekre osztotta.
Az ág. hitv. evangélikusoknál a múlt század elején az úgynevezett czentrális iskolákat (algimnázium) is szervezték; ilyen czentrális iskola volt Balassagyarmaton, Kétbodonyban és Alsózellőn.
Nagyvárosi elemi iskola vármegyénk területén nem volt.
Mocsáry »Nemes Nógrád Vármegyének Históriai, Geographiai és Statistikai Esmertetése« (1826. év) czímű négykötetes műve II. kötetében (III. Iskolák) írja, hogy vármegyénkben sem a római kath., sem az ág. hitv. evangélikusoknak nincs főiskolájuk (ez utóbbiak később Losonczon emeltek gimnáziumot, mely gimnázium megszünvén, épülete 1869-től az állami tanítóképző-intézet otthona) egyedül a reformátusoknak Losonczon van gimnáziumjuk (később jogakadémiájuk is, mely megszünt, a gimnázium pedig állami főgimnáziummá alakult át), a melyben szép előmenetellel tanítanak, de a mely iskolából nem régen a losonczi római katholikus tanulókat kizárták s így ezek tanulás czéljából vármegyénken kívül levő városokba voltak kénytelenek vonulni.
A római katholikusok arra törekszenek, hogy a vármegye két szélső mezővárosa egyikében: Füleken vagy Balassagyarmaton vagy a vármegye közepén: Szécsényben alapítsanak nagyobb iskolát (gimnáziumot). E törekvés folyománya, hogy a mult század harminczas éveinek elején, Dévény István, balassagyarmati jegyző és társai a pozsonyi országgyűlés elé is járultak a Balassagyarmaton alapítandó gymnasium érdekében, de eredménytelen.
Ezután Mocsáry az elemi iskoláról terjedelmes munkájában sehol sem szól, kivéve a szelczi esetet, t. i. a nejére féltékeny Stimmel Dániel, szelczi ág. hitv. ev. tanító esetét, kit istenkáromlásért 1753-ban lefejeztek, mely után a szelcziek tanítót több éven át nem alkalmaztak, a tanító lakását pásztorlakká változtatták át s a tanító földjét, rétjét éveken át közösen használták.
