A tűz után.
A tűz után.
A város pusztulása a legvégső nyomorba döntötte Losonczot. A nyomor és a leggyötrőbb inség éveken át tartott. A lakosság közűl azok, a kik az orosz kegyetlenséget kiállották és azok, a kik mái előbb elmenekültek, de a tűz után részben ismét visszatértek Losonczra, ez éveken át csak tengődtek.
A város 369 házából csak 2 maradt meg és ezek is a kertekben, a város szélén állottak. Természetes, hogy Tugár is osztozott Losoncz sorsában. Mikor a lakosság megfogyatkozva ismét összegyűlt, Losoncz és Tugár lakossága együtt nem tett többet 1400 léleknél, holott 1847-ben a lakosok száma meghaladta a 4000-et.
A város felépülése oly lassan haladt, hogy még 1851-ben sem volt egyetlen teljesen befejezett és a szükséges melléképületekkel ellátott háza. Még a legszükségesebb bútorzat is hiányzott. A lakosságnak elég munkát adott a romok eltakarítása. És milyen lakosság volt ez! Félmeztelen, rongyos, kiéhezett és halálosan elgyötört alakok lézengtek mindenfelé. A városban egy falat kenyeret, egy korty italt, egy darab ruhát nem lehetett kapni.
Ha szélvész, vagy zápor kerekedett, irtózatos volt hallani az összeomló falak rémítő zaját. A beszivárgó lakosság alig tudott magának annyi helyet találni, a hol meghúzódjék. Boltozatok, kapuk alatt, pinczékben vagy födetlen szobában vonták meg magukat és az éjszakákat állva vagy ülve kínlódták át.
