Az oroszok pusztítása.
Az oroszok pusztítása.
1849 augusztus 1-én reggel 9 órakor a beszterczebányai útvonalon körülbelül 90, csapatától elmaradt beteg orosz katona vonult be szekéren Losonczra és a piaczon telepedtek le. A velök volt 10 tiszt a vendéglőben, a legénység a kenyeres sátorokban kezdett reggelizni. A közeli fürdőben tanyázó, 150 főnyi guerillacsapat azonnal megtámadta az oroszokat; három menekülő tisztet lelőttek, hetet elfogtak; a legénység tüzelni kezdett, de három közülök elesvén, a többi, málháikat visszahagyva, menekült. A holtakat ezután közös sírba temették. Ez volt az az esemény, mely Losoncz pusztulását fölidézte.
Augusztus 7-én délelőtt 10 órakor híre jött, hogy az oroszok már Pinczen, Losoncztól mintegy órányira vannak és sebesen nyomulnak előre. Erre a lakosság egy része megint elmenekült, sokakat azonban a zsibbasztó rémület és a tehetetlenség valósággal odabilincselt a pusztulásra szánt városhoz.
Sok házban beteg feküdt, a kolera áldozatai nyögtek fekvőhelyeiken, a megrémült családok nem tudták, mit tegyenek a haldoklókkal, szekerek futottak ki a városból, betegeket és holtakat ís robogva vittek el mások betegen és holtan ottmaradtak helyükhöz szögezve; futókkal és maradókkal, de minden felől kétségbeesettekkel, jajgatással és sírással volt tele a város; leírhatatlan volt a rémület és a zűrzavar.
Losoncz. – A Kármán-emlék.
Losoncz. – A Kossuth-szobor.
Losoncz. – A honvédemlék.
Losoncz. – A városi polgári leányiskola.
Losoncz. – A tanítóképző.
Losoncz. – A főgimnázium.
Losoncz. – A járásbíróság.
A kozák előcsapat hirtelenül körűlkerítette a várost, menekülni ezután már nem lehetett, sőt számosakat visszakancsukáztak a városba »Psja krev 675wengerska!« fenyegető kiáltásokkal. Nemsokára egy orosz őrnagy jelent meg a városházán kisebb csapattal; minthogy a város tisztviselőit nem találta, az előkerített polgárokból főbírót és polgármestert nevezett ki és azután a következő sarczot vetette ki a városra: 27.000 részlet kenyér, 100 darab ökör, 100 mázsa szalonna, 200 kila eleség, 100 öl fa, 100 akó pálinka, 52 akó spiritusz, 200 akó bor, 100 akó szilvórium, 50.000 részlet széna, 500 kila zab, 20 mázsa dohány; mindezt azzal a föltétellel, hogyha másnap reggel 8 óráig be nem szolgáltatja a város, irgalom nélkül fel fogják dúlni. Habár Görgey és utána Sassz serege a végsőkig kimerítették a várost, ezt a sarczot is jórészben beszolgáltatta.
Az oroszok főhadiszállása Apátfalván volt, táboruk a Losoncz és Apátfalva közötti réteken feküdt. Egy polgárokból alakult küldöttség fehér zászló alatt iparkodott a főhadiszállásra. Sok megaláztatás és rémítgetés után végre Grabbe tábornok elé kerültek, a ki kegyelmet igért.
A kegyelem azonban csak puszta szó maradt, mert a szélső utczákon még aznap délután rabolni kezdtek és este a rablás és fosztogatás már egész rendszeresen megindult. Előbb azonban hajmeresztő kegyetlenséget kellett az ottrekedt lakosságnak végigszenvednie. Este 10 órakor kozákcsapat vágtatott a városba és a lakosságot kancsukával a guerillák által megölt orosz katonák sírjához kergette. Ott arra kényszerítették őket, hogy a sírt puszta körmeikkel bontsák föl; közben folyton kancsukázták s rugdosták a sírbontókat, kiknek jajgatásával tele volt az éjszaka. Mikor végre a bűzhödt tetemek föltűntek, akkor azoknak kivételére és megmosására kényszerítették a losoncziakat. Ezután a három orosz közlegény bűzhödt maradványait visszatették a sírba, a tisztekét pedig másnap a katholikus templomból temették el.
Éjfél után trombitaharsogás adott jelt a rablás megkezdésére. Az ezredek egymásután vonultak be a városba; a mely ezredek legvégül jöttek, azok már nem kaptak elegendő zsákmányt, dühökben azután fokozott kegyetlenséggel bántak el a lakossággal. De az elül járó ezredek sem kímélték a polgárokat; nemcsak irgalom nélkül verték őket, hanem ruháikat, elsősorban csizmáikat szedték el tőlük. Voltak, a kiket egészen mezítelenre vetkőztettek; különösen a pénzükért üldöztek sokakat az egymásután érkező, rablási vágytól égő ezredek.
A tisztek a közlegénységgel versenyezve raboltak s mikor már a lakásokból, boltokból mindent elhurczoltak, csákányokkal és dorongokkal zúztak össze mindent, a mit találtak. Egyetlen bútordarabot sem hagytak épen és még az ágyneműt is mind fölmetszették és a tollakat szétszórták.
Sokan különös ügyességet tanúsítottak az elrejtett pénzek és kincsek feltalálásában. Betörtek a pinczékbe is, a mi bort meginni nem tudtak, azt kifolyatták; a mit azután részegségökben véghez vittek, az leírhatatlan kegyetlenség volt; tisztjeik sem bírtak már velök, kirabolták a gyógyszertárat és a templomot is, sőt még a holtakat is megbolygatták.
A lakosságot folyton kancsukázták, sokakat halálig gyötörtek. Voltak orosz tisztek, a kik ez irtózatos embertelenségek láttára könnyeztek. A rablás másfél napig tartott, mialatt a várost szünetlenül bekerítve tartották, hogy senki ne menekülhessen.
Augusztus 9-én azután az oroszok felgyújtották a várost. Borzalmas ünnepélyességgel történt ez. Előbb a szobákban maradt, összetört bútorokat a város piaczára egy halomba hordták és hogy belőle egyetlen darabka se maradjon meg, az egészet szurokkal leöntötték, azután mindent előre elkészített szurkos kanóczokkal felgyújtottak. Abban a pillanatban, melyben ez megtörtént, megzendült a tábori zene.
Az oroszok hahotázva látták a lángnyelveket felcsapni; borzalmas kaczagásuk belevegyült az ünnepi zene hangjaiba.
E szivetfacsaró jelenethez felhajtották a város koldusbotra jutott, agyongyötört lakosságát. Közben fölgyújtották a várost is; egyenként vetettek üszköt a házakra s azonkívül röppentyűkkel is szórták a tüzet. Az egész várost fekete füstfelhő fogta be, melyből föl-fölcsaptak a vörös lángnyelvek. A levegőt betöltötte a rémült állatok bőgése és vonítása.
A városban őrjáratok czirkáltak és a kit oltással foglalkozva találtak, azt megkancsukázták. A kétségbeesett lakosságot többször nekihajtották a tűznek is. A vad orosz katonaság pedig még azzal is dicsekedett, hogy ezzel még nincs vége a szenvedésnek, mert a lakosságot az utólsó szál emberig fel fogják konczolni.
676A tűz ropogásába, a lángok sistergésébe többször beleszólt az orosz tábori zene. A látvány az ezt beálltával csak fokozódott borzalmasságában; Losoncz ekkor a fekete éjtszakában óriási máglyaként világított, melynek tüzes hullámait föl-fölkavarta a szél. Mikor az est folyamán a hőség tűrhetetlen lett, az orosz katonaság a lakosságot átkergette Apátfalvára. A kényszerítve menekülőket a lángban álló város összeomló falainak dörgése és az oroszok zenéje kísérte.
A következő nap reggelén a főhadiszállásra beterelt losoncziakat összehívták és száraz prófuntot osztottak ki közöttük; kárpótlás czímén pedig azért, a mi a tűzben odaveszett, két forintot kaptak személyenként. A veszteség és a gyász testi és lelki fájdalmait még azzal is tetézték, hogy a kárpótlás kiosztása után egy orosz tiszt kijelentette, hogy a várost nem az oroszok gyújtották föl, hanem a guerillák és losoncziak, a kik ez alkalomra parasztruhába öltöztek. E kijelentés után szétbocsátották a losoncziakat, az oroszok pedig fölszedvén táborukat, zsákmánynyal megrakodva, Zólyom felé indúltak, visszahagyva a füstölgő romhalmazt, mely néhány nappal előbb még virágzó város volt.
