Városi szabadalmak.
Városi szabadalmak.
Losoncz egyike a legrégibb magyar szabadalmas városoknak. A sok viszontagság között, mely a várost a letűnt századokban érte, elpusztultak szabadalmi okiratai; de az egymást követő királyok azt újból és újból fölfrissítették s a várost kiváltságaiban ismételten megerősítették. Szabadalmai keletkezésének idejét és körülményeit nem lehet pontosan megállapítani. Több körülmény arra mutat, hogy szabadalmai nagyon régi eredetűek, úgyszólván a magyar királysággal egyidősek voltak és Szent István I. könyvében és az aranybulla 19. pontjában, Zsigmond II. decrétuma 4. czikkében az idegenek (hospites) részére biztosított alkotmányos szabadságokból származtak.
Az 1299-ben kelt és az esztergomi főkáptalanban őrzött metalislevél tanúsága 662szerint, ebben az időben már városként szerepel. Későbben 1451-ben és 1502-ben is városként említik az oklevelek.
Azok a jogok és szabadságok, melyeket Losoncz egyenesen a koronától nyert és melyek gyakorlatában minden veszély és viszontagság ellenére megmaradt, a következők: köznévvel szerzett és maig is köznéven bírt jogok, ezek között az összes kisebb királyi jogok, úgymint kocsmáltatási-, húsvágási-jog, országos és heti vásárok; továbbá sör- és pálinkafőzés joga, a határbeli haszonvételek, mint malmok, erdők. A köznévvel szerzett és egyes polgárokra kiterjesztett szabadságok, minők: a szabad adás-vevés, mely szerint a polgár háztelkét egészen, vagy részenként, földjét és rétjét tulajdonaként szabadon adja-veszi, azok örökös tulajdonába lép, ha minden fensőbb hatóság szüksége nélkül azt a város tanácsa előtt bevallja. A polgár belső és külső telkének birtoklásából ki nem mozdítható, a háztelektől járó és meghatározott fizetésen kívül a földesúrnak semmivel sem tartozik; földjei és rétjei után földesúrnak nem adózik, nem szolgál. A földesúrnak járó telekpénzt följebb emelve fizetni nem tartozik. Első folyamodási úton csak a város tanácsától és tisztjeitől alkotott bíróság alá tartozik. Szabad tisztválasztási joggal bír. Mint ebből nyilvánvaló, Losoncz régi közigazgatása is szabadalmas állapotából folyt és annak megfelelően nyert szervezetet.
Hogy Losoncz szabadalmas joga mennyire kétségen fölül állott minden időben, azt bizonyítják a Losonczról szóló régi királyi adománylevelek. A Losonczy Lampertnek szóló adománylevél ugyan nincs meg, de más adatok szerint ebben ép úgy nincs szó a kisebb királyi jogok haszonélvezetének odaadásáról, mint abban az adománylevélben, mely mint meglévő, a legrégibb, a melyet I. (Nagy) Lajos állított ki az öt Losonczy-testvér számára, melyet 1406-ban Zsigmond király erősített meg. E szabadalmas jogaiban ismételten megerősítették Losonczot az 1542:XXXIV.; 1618:XXVII.; 1622:XLVIII.; 1625:XLIII. és 1635:LIII. törvényczikkek. De mindenek fölött az I. Lipót királytól 1691 november 7-én kiadott oltalomlevél, mely megemlékezik a megerősítés szükségét felidéző siralmas esetről is s a következőket mondja: »E mezőváros legtöbb lakosa kegyetlen gyilkolással kiirtatván, minden vagyonuk az ellenség zsákmányául esett, ezenkívül az egész város egyetemes szabadalmaival együtt tűz által pusztíttatott el«.
Losoncz szabadalmai állandó érvényességének nem mond ellent sem I. Ferdinándnak, sem II. Miksának amaz adománylevele, melyet az előbbi Országh Kristófnak, mint a Losonczy ágak egyik örökösének adott 1560 ban, az utóbbi pedig 1569-ben Török Ferencznek és Országh Borbálának adott, Országh Kristóf magvaszakadása czímén. Mert míg az előbbi csak a Losonczyakén alapuló és azok körét túl nem lépő új adomány, az utóbbi csak ennek megerősítése, a mit a magvaszakadás tett szükségessé.
