II. Károly.
II. Károly.
Károly az 1812 aug. 8-án elhalt Ferencz senior testvéröcscse, 1753 márcz. 4-én Pozsonyban született. 1759-ben hat éves korában a bécsi Teréziánumba adták szülei, a hol 1771-ben fejezte be tanulmányait. Ez időben kitüntette magát Rapinus: A görög vezérek jelleméről írt művének németre fordításával, valamint 1768-ban »Magyarország átalakulása« czímű latin versezetnek szintén németre való fordításával. Már húsz éves korában, 1773 nov. 9-én, cs. kir. kamarási méltóságot nyervén, gróf Mailáth József fiumei kormányzó mellé került gyakornoknak. 1775-ben, alig 22 éves korában, az illiriai udvari biztossághoz tanácsossá nevezték ki s 1777 márcz. 7-én, udvari tanácsosként, az udvari kamarához osztották be. II. József, felismervén fényes tehetségeit, hogy nagyobb működési kört biztosítson neki, 1782-ben udvari tanácsosként és előadóként Békés, majd 1783-ban egyúttal Győr vármegye főispánjává nevezte ki. Ez utóbbi méltóságában egész 1785-ig, a vármegyei közigazgatás rendezéséig maradt. 1785 decz. 10-én tárnokmesterré, kamarai elnökké és valóságos belső titkos tanácsossá nevezték ki. Niczky Kristófnak 1787-ben bekövetkezett halála után a m. kir. helytartótanács elnöke lett, 1788 decz. 18-án pedig országbíró.
Ez időtől kezdve szinte korlátlanul intézte Magyarország belügyeit. Ép ez időtájt vette kezdetét a küzdelem a vármegyék és II. József császár nemzetietlen uralma között. Zichy Károly, mint II. József császár meghitt bizalmasa, éveken át fáradozott annak a lehetetlen feladatnak a megoldásán, hogy miként kell a császárt is szolgálni és mégis megmaradni magyarnak?
Mikor II. József az 1788-ban kitört török háború költségeire a vármegyéktől mindegyre újabb áldozatokat követelt, midőn az egyes birtokosokra kirótt terményjárandóságok behajtását rendelte el, az új országbíró szóllalt fel először s figyelmeztette az uralkodót ez önkényes eljárás következményeire. Mikor 1789 év őszén a vármegyék ellentállása már mindegyre nagyobb arányokat öltött, ismét Zichy Károly volt az, a ki a császárt rávette, hogy eddigi rendszerével szakítva, az 1789 decz. 18-án a vármegyékhez intézett leiratában, az országgyűlés egybehívását helyezze kilátásba. Ez a leírat, mely külsőleg is szakítást jelöl II. József rendszerével, a mennyiben szövege kétnyelvű: német és magyar, Zichy Károly és Pálffy Károly főkanczellár műve; mindketten azzal biztatták a császárt, hogy ezzel a válaszszal sikerülnie fog újra megszerezni a nemzet bizalmát.
Az 1790. évi országgyűlésen ő volt az alkotmányos kiegyenlítés egyik legfőbb előmozdítója. Az országgyűlés megnyitásakor a nyitrai követ ugyan óvást emelt az ő elnöklése ellen, de a főrendek csakhamar megerősítették elnöki székében. Mikor a nádorválasztásra került a sor, mely méltóság 1765 óta betöltetlen volt, sokan, különösen a mérsékeltek, őt óhajtották volna a nádori székben látni; erre a méltóságra a közigazgatás összes ügyeiben való jártassága, kiváló egyéni tulajdonai, nagy műveltsége s fényes, mondhatni fejedelmi háztartása egyaránt hivatottá tették s még mikor II. József alatt, mint országbíró, szinte korlátlan hatalommal intézte Magyarország ügyeit, sokan benne látták a jövő emberét s nejét tréfásan »Magyarország királynőjének« szokták nevezni. Voltak azonban az országgyűlés tagjai között sokan, a kik nem tudták neki megbocsátani II. József császár alatti hivataloskodását. Maga Zichy Károly azonban sohasem törekedett a nádori méltóságra. Minden igyekezetét arra fordította, hogy a nemzet a király egyik fiát emelje e díszes polczra; ezáltal mutatva ki bizalmát és ragaszkodását az uralkodó család iránt. Fáradozásait siker koronázta; a nov. 12-iki űlésen, még mielőtt az ajánlottak nevét rejtő királyi levelet felbontották volna, Sándor Lipót főherczeg megválasztását ajánlotta. A választás egyező akarattal, felkiáltás útján történt.
Nagy része volt a protestánsok vallásszabadságának beczikkelyezésében is. Jelentékeny szerepet vitt az 1792. évi országgyűlésen is, melynek berekesztése 638után őt az új uralkodó, I. Ferencz király, a Szent István-rend nagykeresztjével tüntette ki. 1802. aug. 21-én átvette az állami pénzügyek vezetését. E fontos és nagy felelősséggel járó tisztét a legnagyobb szakértelemmel látta el és sikerült is neki, a folytonos háborúk ellenére, az államháztartás egyensúlyát helyrehozni: de az 1805. évi háború megsemmisítette e téren kifejtett fáradozásait.
Érdemei elismeréséűl 1808 január 6-án az aranygyapjas-rendet nyerte, ugyanez évi augusztus 26-án pedig miniszterré s az államtanács tagjává lett. Mikor 1809-ben ismét kitört a háború, hadügyminiszterré nevezték ki. 1813–14-ben az államminisztériumban a. belügyeket vezette, majd nemsokára az állam minisztérium elnöke lett. 1815 május 23-án az arany polgári érdemkeresztet, 1821 augusztus 15-én pedig, közszolgálatának félszázados ünnepére a Szent István-rendnek gyémántokkal díszített nagykeresztjét nyerte. Midőn 1825 szeptember 11-én, 13 év után, az országgyűlés ismét összeűlt, Zichy Károlyt is ott találjuk a felsőtábla tagjai között s a tanácskozásokban gróf Illésházy Istvánnal, báró Mednyánszky Alajossal, báró Pászthory Menyhérttel, Végh István koronaőrrel és gróf Széchenvi Istvánnal együtt, rendesen az alsótábla ellenzékét támogatta. Az országgyűlés végét már nem érte meg. 1826 június 27-én, barátja, herczeg Koháry Ferencz, magyar királyi udvari kanczellár, a ki Oroszvárott fiánál, Károly, kamarai elnöknél időzött, szélhűdés következtében hirtelen elhunyt; e gyászeset mélyen megrendítette s még ugyanaz év szeptember 28-án Bécsben elhalálozott. Hült tetemeit október 2-án Oroszvárott tették örök nyugalomra. Nejétől: herczeg Khevenhüller-Metsch Mária Antonia csillagkeresztes hölgytől, a kivel 1776 február 12-én lépett házasságra, négy fia és három leánya született. Fiai közűl Ferencz (szül. 1777, † 1839.) altábornagy, az oroszvári, Károly (szül. 1779, † 1834.) kamarai elnök, a lébényszentmiklósi és Miklós (szül. 1796, † 1856.), a darufalvi ágat alapította, negyedik fia Nándor, altábornagy, Velencze kormányzója, utóbb a család seniora lett. (Wurzbach Konst. Biogr. Lexicon LX. – Nagy Iván: Magyarorsz. Családai XII. 392 –. Millennium Tört. VIII)
