III. Ferencz.
III. Ferencz.
Ferencz született 1751 febr. 17-én. Tanulmányai befejeztével hivatalos pályára lépett. Alig 24 éves korában, 1774-ben, cs. kir. kamarásként a m. kir. kamaránál tanácsosi rangban találjuk. 1777-ben Békés vármegye főispáni helytartója lett, mely állásban 1782-ig működött. Békés vármegye főispáni helytartójaként résztvett gróf Niczky Kristóf elnöklete alatt, Torontál, Temes és Krassó vármegyék újjászervezésében. II. József, kinek különös bizalmát bírta, 1784-ben Pest vármegye főispáni helytartójává nevezte ki. 1785-ben, a közigazgatás újjászervezésekor s a kerületi rendszer életbeléptetése alkalmával, megvált állásától. A török háború kitörése után, midőn a hadsereg részére szükséges élelmiszerek behajtása kezdetét vette, II. József őt nevezte ki Zemplén vármegyébe főispáni helytartónak, a hol a nemzeti ellentállás a legnagyobb szélsőségekben nyilvánult. A vármegye közönsége nemcsak hogy megtagadta a hadsereg részére szükséges élelmiszerek kiszolgáltatását, de a tisztikart eltiltotta annak behajtásától is.
E rendkívül válságos időkben ritka tapintattal és mérséklettel intézte az ügyeket, úgy hogy mikor II. József halála után Zemplén vármegye főispánjává kinevezték, az egész vármegye megnyugvással üdvözölte a főispáni székben.
Az 1790 május 4-én tartott beiktatása alkalmával az addig szokásban volt latin beszédek helyett magyarul üdvözölte őt a tisztikar, s ő is magyar nyelven tartotta székfoglalóját. Ekkor már valóságos belső titkos tanácsos és főpohárnok is volt. Az 1790–92. évi országgyűléseken is jelentékeny szerepet játszott s több bizottság elnökévé választotta.
I. Ferencz trónralépte után, 1792-ben, Veszprém vármegye főispánjává nevezte ki, mely méltóságában haláláig működött. Főispáni székét 1792 aug. 6-án foglalta el. Midőn az 1808. évi országgyűlés törvénybe iktatta a nemzeti katonai akadémiát, melyet az ez országgyűlés folyamán megkoronázott királyné iránti tiszteletük jeléül a rendek Ludovicának neveztek el, annak költségeire 32.000 forintot adományozott. 1812 aug. 8-án bekövetkezett halála után az 6371802-ben elhalt Zsigmond senior öcscse Miklós lett a család seniora és a seniorátus haszonélvezője.
