Hunt-Pázmán.
Hunt-Pázmán.
Hunt-Pázmán. E nemzetség még Géza nagyvajda alatt telepedett le Esztergom és Hont vármegyében. Ősei Hunt és Pázmán; a Svábföldről származó jövevény lovagok, a Garam völgyében és az Ipoly vidékén nyertek nagykiterjedésű földterületet; idővel azonban királyi adományok útján Bars, Nyitra, Pozsony és más vármegyékben szereztek birtokokat. Nógrádban még a tatárjárás előtti korszakban telepedtek le. Valószínű, hogy e nemzetségből származott Ders (1156), Nógrád vármegye főispánja. E nemzetség sarja volt Obichk, a ki még a tatárjárás előtt bírta Szügyöt. Obichk fia Miklós volt, ennek fia András, 1296-ban az ősi nemzetségi birtokokból, Kóvárból is kikapta a maga részét. A nemzetség Szegi ágából: Mikó fia Tamás fia Tamás, a ki Draai (Dráhi) Tamás néven szerepel az oklevelekben, 1272-ig Nógrád vármegye főispánja volt. Mint az 1281 október 15-én kelt egyezséglevélből kivehető, Tamás főispán hasonnevű atyja már Sztregován lakott. Tamás főispán 1281-ben pöstényi birtokosként szerepel, Márton alországbírónak 1295 október 1-én kelt ítéletlevelében, mely a pöstényi birtokról szól, már Comes Thomas de Draanak íratik. (Draa ma Drághi-puszta Őrhalom határában.) Fiai Albert, Pető és Miklós, a kik Csák Mátéhoz pártoltak, de Csák Máté hatalmának megtörése után elvesztették összes nógrádi birtokaikat, melyeket a király 1321-ben Szécsényi Tamásnak adott. Both fia Benedek, a Hunt-Pázmán nemzetségből származó Miklós comes fiának Istvánnak leányát, Margitot feleségül bírván, 1291-ben nevezett nejének hagyományozta Horpács helységet s így e birtok is e nemzetség kezébe került. (Nagy Iván: Nógrád várm. tört. 32–33.)
